Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Draskóczy István: A Bolognai Állami Levéltár / 71–81. o.

ideiglenes volt, de később a városirányítást is a kezébe ragadta. A Bentivogliók rajta keresztül gyakorolták a hatalmukat. 1513-ban szüntette meg a pápa. Ennek az állagnak két fő sorozata van: Libri partitorum (1450—1513), amely a határozatokat tartalmazza és a Libri mandatorum (1438—1513), amelyben utasításokat, engedélyeket, menleveleket, amiket ez a tanács állított ki, jegyezték fel. Eme fond állagai közül említést érdemel a Consigli ed ufficiali del comune (A komuna tanácsosai és hivatalnokai) nevet viselő iratanyag az 1249—1536 közötti évekből, amelyben a hivatalnokok és tanácsosok választására vonatkozó okmányokat találjuk meg. A következő' fond, a Curia del Podestá (Podesta bírósága) a város középkori törvényszékének az iratait foglalja magába az 1226 és 1535 közötti évekből. A perek jellege szerint külön bíróságok működtek itt a podestá égisze alatt. Voltak, amelyek a polgári perekkel, voltak, amelyek híd- vagy útügyekkel, mások pedig épp az erdőhasználat vagy a szőlőművelés során támadt perpatvarokkal foglalkoztak. Mindegyik bíróság anyaga külön állagokat foglal magában. Fontosságát és mennyiségét tekintve az az ítélőszék emelkedik ki, ahol a bűntetteket mérlegelték. Ennek a neve: Giudici ad maleficia (Büntetőbírák). 464 csomót és 2911 regisztrumkötetet számlál az 1226 és 1532 közötti évekből. Nemcsak a peres eljárást követhetjük nyomon, hanem megismerkedhetünk a vádemelési kérelmekkel, a vizsgálati jegyzőkönyvekkel. Pontosan feltüntetik a vádlottak, tanúk nevét, származását is. Az állagon belül érdekesebb sorozat az Accusationes (1225—1515), Libri inquisitionum et testium (1235—1532) vagy a Libri testium receptorum super accusationibus et excusationibus. A pápai uralom megszilárdításával az ítélkezés középkori szervezete 1535 táján átalakult, új intézményeknek adva át a helyét. 1255-ben választottak először népkapitányt (Capitano del popolo). Mint a kézművesek képviselője, a kormányzásban háttérbe szorította a podestát. Feladata a kézművesek érdekeinek a védelme volt. A XIV. század harmincas éveiben ez a funkció megszűnt, s csak alkalmanként tűnt fel. Ebben a fondban 1247-től egész 1797-ig találunk iratokat, tehát azután is, hogy az intézmény maga elhalt. A népkapitány bíráskodását tükröző állagok mellett gazdaságés társadalomtörténeti szempontból kiemelkedik a Societá d'arti e d'armi (céhek és fegyveres testületek) 467 regisztrumkötete, illetve fasciculusa. A cím kétféle egyesülettípust takar. Egyrészt a kézműveseket tömörítő céheket, másrészt a polgárok hadijelvények szerinti szervezeteit találjuk meg itt. Az anyag az egyes korporációk szerint tagolódik. Ezeken belül az egyesületi iratok mellett statútumok, anyakönyvi másolatok várják a kutatókat. Az utóbbi kettőt 1256-tól kezdve a néptanács (Consiglio del popolo) elé kellett beterjeszteni jóváhagyás végett. Ennek az élén állt a kapitány. Ezután az armarium populiban helyezték el azokat. 1272-ben Accursio Lanzavecchia népkapitány rendelte el azt, hogy az egyes matrikulákba beírt személyek neveit egy közös könyvbe kell átvezetni. 1294-ben, 1314-ben és 1410-ben megismételték az eljárást. így alakult ki a Matricula populi hat kötete, amely négy időmetszetben tájékoztat a férfilakosság nagyobbik részéről. A komuna kamarája külön fond, és tulajdonképpen a kincstár volt. Jövedelmek beszedése és kezelése volt a feladata. A kamarához tartozó hivatalok anyagát őrzik itt, állagok szerint tagolva. A külföldi kutatók érdeklődésére különösen a speciális hatáskörrel rendelkező hivatalokból kialakított gyűjtemény tarthat számot. A különböző szervek, mint pl. a sóhivatal, kenyérhivatal, a pénzverde, a börtönfelügyelőség stb. mellett külön iroda tartotta számon a város által felfogadott zsoldosokat. A XIV—

XV. századi jegyzékeken magyar származású vitézek neveire is buk74