Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - DOKUMENTUM - Mázi Béla: Dessewffy Gyula Mór naplójegyzetei az 1844. évi Komárom megyei tisztújításról / 59–70. o.

gyakrabban kerül sor, mint másutt, az, hogy a magyar municipiális rendszerben sokkal inkább van lehetőség és hatáskör politikai mozgalmakban való részvételre, és a Kemény által példaként felhozott Franciaországban és Angliában a megyei hivatalok betöltése kevésbé járt anyagi előnyökkel (I. füz. 46. o.). Magyarországi sajátosság — állapítja meg Kemény —, hogy a választási korrupció rendbontás, verekedések kíséretében lép fel. A megoldást illetően Kossuthhoz hasonlóan vélekedik, a visszaélések megszüntetése csak rendőri és büntető rendszabályok által nem lehetséges. Szükséges a kvalifikáció és a megyei bírószékek elrendezése is (II. füz. 120—227. o.). Komárom vármegye és az 1843—1844. évi országgyűlés A követutasítások,

9 mikkel a vármegye nemessége országgyűlési követeit, Ghyczy Kálmánt és ifj. Pázmándy Dénest Pozsonyba küldte, egyrészt sürgetik a sajtószabadság törvénybeni biztosítását, a magyar nyelvnek a közigazgatás^ ban hivatalossá tételét, a védvámrendszer alkalmazását a hazai ipar felvirágoztatása érdekében. Utasítják a követeket, hogy sürgessék Pesten országos költségen egy műegyetem felállítását, kőutak, csatornák és vasutak létesítését. A vasútépítésnél elsősorban az Alföldet és Pestet Fiúméval összekötő vasútvonal építését pártolják. Fontosnak tartották a rendek nemzeti bank és egy országos földhitelintézet felállítását. Az úrbéri terhek ügyében utasították a követeket, hogy törekedjenek olyan törvény létrehozásában közreműködni, amely megengedi — a földesúr és a jobbágy szabad egyezkedése útján — az úrbéri terhek örökre való megváltását. A talán legfontosabb kérdésben, a nemesség megadóztatása tárgyában azonban Komárom vármegye rendéi nem csatlakoztak a reformellenzék álláspontjához. Elismerik ugyan, hogy „a közterhek viselésében részt venni a legelső polgári kötelességek közé tartozik", de leszögezik, hogy bárminemű adónak örök időre való, feltétel nélküli elvállalását károsnak, sőt veszélyesnek tartják, ezért a megyei háziadó terhének a nemesség áltál váló viselésébe nem egyeznek bele. A közgyűléseken rendszeresen megtárgyalták a követek jelentéseit és a fontosnak tartott tárgyakban pótutasításokkal látták el őket.

10 A Komárom vármegyei tisztújítás előzményei Már lejárt a tisztújítás megtartására rendelt idő, mikor 1844. január 8—9-én Komárom vármegye rendes negyedévi közgyűlését megtartották.

11 A közgyűlésen a nemesség váratlanul nagy számban jelent meg. A pártok ekkorra már körvonalazódtak; az egyik Sárközy József

12 hivatalban lévő másodalispánt kívánta első alispánná választani, a másik párt jelöltjei a megye országgyűlési követei, Ghyczy Kálmán és ifj. Pázmándy Dénes voltak. Ghyczy Kálmán emlékiratai szerint Sárközyt — aki házassága révén rokonságban állt a Pázmándy családdal

V] — az előző (1840. évi) tisztújítás alkalmával azon feltétel mellett támogatták a Pázmándyak, hogy a következő tisztújításon nem vesz részt. Amikor azonban a tisztújítás ideje elkövetkezett, erről hallani sem akart, sőt erős pártot szervezett maga köré.

1

"

1 Az a helyzet állt így elő, hogy a vármegyének az ellenzékhez tartozó országgyűlési követei álltak szemben a liberálisnak ismert Sárközy Józseffel.

15 A megye nagy számú nemessége™ lehetővé tette a korteskedést. Ez megmutatkozott már a január 8—9-i megyegyűlésen is.

11 Az első napon Ghyczy Rafael első alispán kénytelen volt az ülést elnapolni, mert 60