Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

dúlásáról számolt be. Az állványokról ledobált, összetaposott, illetve az utcára szórt iratokat sikerült összegyűjteni, s ezek a földre halmozva, mintegy 80 cm magasságban, a legnagyobb összevisszaságban hevertek a levéltár helyiségében. Az iratok mintegy 10%-át gyújtósként eltüzelték. Hajdúszoboszló kiürítése alkalmával a fontosabb iratokat (régi jegyzőkönyveket, okleveleket) Ágfalvára szállították, de 1945 végére visszaérkeztek. A harcok idején a levéltár anyagának 25%-a elpusztult, a többi 50%-ban összekeveredett, rendezése 1947-ig nem történt meg. Karcag polgármesterének ,1945. évi jelentése szerint levéltáruk legértékesebb részét 1944 szeptemberében 3 ládába csomagolva felsőbb utasításra nyugta ellenében átadták egy teherautóval -érte jelentkező egyénnek. Állítólag a Somogy megyei Tab községbe szállították, érdeklődésükre azonban.a. ládákról ott mit sem tudtak. Mivel irattáruk a harcok folyamán megsemmisült, nem tudták megállapítani, kinek milyen számú rendeletére, ki vette át. a ládáikat. Az otthon maradt iratokat a városházát környező parkba, szórták ki, egy részük megsemmisült, más részüket az épület pincéjébe gyűjtötték össze. 1945ben ennek rendezése folyamatban volt. (Szerencsére az említett 3 ládányi iratot nem Tabra, hanem még 1944 szeptemberében a budapesti Műszaki Egyetem könyvtárának alagsorába szállították, onnan 1947-ben az Országos Levéltárba került, a város azonban csak 1949-ben vitte vissza levéltárába.)

28 Kiskunfélegyházán a levéltár egy részét a városi ún. Péteri tóhoz, egy másik részét a múzeum (volt kiskun székház) pincéjébe szállították, ahol abból a zavaros időkben sokat eltüzeltek, a többi is összekeveredve, olykor szétszaggatva maradt meg. A levéltárban maradt rész 1945 végén -már használható állapotban volt. A múzeumból az iratok még 1949-ben sem kerültek vissza a levéltárba, ekkor a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének kezdeményezésére tervbe vették visszaszállításukat.

29 Kisújszálláson az elszállított, de vissza is hozott iratokból a végrendeletek és szabályrendeletek egy része a hadműveletek során elkallódott. Az iratok megbomlott rendjét 1947-re helyreállították. Mezőtúron az 1947. évi jelentés szerint a levéltár és az irattár a háborús események következtében teljesen megsemmisült, és csak 1945 utánról őriztek iratokat. Nagykőrösön a levéltár 1850 előtti „történeti" anyagát a város kezelésében levő Kalocsa Balázs-féle alapítványi szőlő présházába szállították ki, s onnan 1945. április 2-án vitték vissza eredeti őrzési helyére. A présházban ismeretlen egyének a ládákat felfeszítették, az iratokat szétszórták, a kötetekből sok lapot kitéptek, és az oklevelekről a pecséteket leszaggatták. A visszaszállításkor a veszteséget kb 10%-ra becsülték. A ki nem szállított iratok használható állapotban maradtak. Pesterzsébeti jelentés szerint a városnak mind levéltára, mind irattára a bombázások következtében teljesen megsemmisült, a különlegesen becses iratok (hogy ezek mik, nem részletezték) azonban a főjegyző páncélszekrényében megmaradtak. Sátoraljaújhelyről a polgármester „némi veszteséget" jelentett, mert iratokat égettek el. Túrkeve polgármestere 1947. évi levelében a levéltár rendjének felbomlásáról és arról számolt be, hogy a város 1947—1948-ra 2000 forintot állított be költségvetésébe az iratok rendezésére, de a tárcaközi bizottság azt törölte. Az Országos Levéltár az iratok védelmében 1949-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedését kérte. A megye alispánja ezzel kapcsolatban azt jelentette, hogy a háborús események következtében részben elpusztult és teljesen összekuszált iratok rendezését a város már megkezdte, a régi iratok 70%-a már rendezett állapotban, de a többi is már megfelelő helyiségben van.

30 Vácon a fontosabbnak vélt iratokat és a képviselőtestületi jegyzőkönyveket egy védettebb alagsori helyiségbe szállították le, további iratokat Piszke községbe (Komárom vm.) vittek, de azok onnan már visszakerültek. A helyén maradt^ kisebb mértékben (2—3%-osan) kárt szenvedett és teljesen fel46