Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

ügyminiszter az ügyben 1941. október 21-én az Országos Levéltárat kérte fel véleményadásra, s ez nem is késett a válaszadással. Október 25-én kelt levelében — ismertetve az 1940. évi hivatalos látogatás megállapításait — felhívta a figyelmet arra, hogy az egykori török hódoltság területén a történeti értékek tekintetében nagy volt a helyrehozhatatlan pusztulás, Nagykőrös gazdag levéltári anyagát tehát különösen megbecsülendőnék kell tartanunk, ezért a vármegyei kisgyűlés véghatározatának megsemmisítését és Nagykőrös képviselőtestülete véghatározásának jóváhagyását kérte. A belügyminiszter ennek alapján helyt adott a felülvizsgálati kérelemnek, és a levéltárnoki állás szervezését engedélyezte. Maga az engedélyezés ténye, de nem utolsósorban indokolása is kiemelendő. A belügyminiszter ugyanis úgy foglalt állást, hogy a vármegyei kisgyűlés határozata kizárólag városháztartási szempontokon alapul, az Országos Levéltár főigazgatójának megállapítása szerint azonban a város különösen értékes levéltári anyaga a szakszerű kezelést és megőrzést feltétlenül megkívánja, minthogy az e célból történő állásszervezésnek háztartási szempontból nincs olyan kihatása, amely miatt — szemben az állás megszervezéséhez fűződő közművelődési, tudományos és történeti érdekékre — a határozattól a jóváhagyás megtagadható lenne, az állás szervezését engedélyeznie kellett.

14 Nagykőrös példája modell lehetett volna több más megyei város számára is, sajnos, nem talált követőkre. Mohács elhanyagolt levéltári anyagának ügyében 1940. szeptember 30-án írt felterjesztést az Országos Levéltár a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Ebben rámutatott arra, hogy a városnál, amely több mint illO szervezett állásban levő tisztviselőt foglalkoztat, sem levéltárnoki, isem irattárosi állást nem szerveztek, és az ún. „kiadó-irattárnok" is lényegében az adóhivatalhoz nyert beosztást, sőt egyúttal ő végzi a kihágási ügyek iktatását, a postázást stb. is, így munkaköri elnevezésébe tartozó tevékenysége csak a legújabb iratok szükségszerű kezelésére korlátozódik. A felterjesztés ismerteti Szabó István helyszíni szemléjének tapasztalatait, és felkéri a vallás- és közoktatásügyi minisztert, járjon dl a belügyminiszternél az irattárosi állás szervezése, az egész levéltári anyag megfelelő helyen és rendben való felállítása, továbbá a levéltári anyagból kiadott régi iratok és jegyzőkönyvek visszavétele érdekében.

15 A vallás- és közoktatásügyi miniszter átiratára a belügyminiszter a várost a visszásságok megszüntetésére hívta fel. Mohács polgármestere jelentésében arra hivatkozott, hogy az irattár kezelésével megbízott tisztviselőnek más irányú munkával való foglalkoztatására a város tisztviselői karának az idecsatolt országrészek területére történt kinevezések miatt csak átmenetileg van szükség. A város 1941. évi költségvetésébe az irattár rendezésére külön fedezetet irányzott elő, s a munkát erre alkalmas szerződéses alkalmazottakkal fogja elvégeztetni. A polgármesteri hivatal udvarán külön irattári helyiség épül, így a levéltári anyag előírásszerű elhelyezése a jövőben biztosítva lesz. A múzeumban elhelyezett anyag rendben tartását és megőrzését biztonságosnak vélte.

10 A polgármesternek ez utóbbi feltételezése minden alapot nélkülözött. A mohácsi múzeum felügyéletét ellátó Baranya vármegyei múzeum igazgatója ugyanis mind az 1942., mind az 1943. évi helyszíni szemléje után azt jelentette az alispánnak, hogy nem vállal semmiféle felelősséget azokért a károkért, amelyek Mohácson a múzeumi anyag gondatlan és szakszerűtlen kezeléséből származnak.

17 Hajdú vármegye levéltárainak vizsgálatát Ha Bálint végezte, aki az alispánnal történt megbeszélés alapján észrevételeit 1942 januárjában neki is megküldte. A megyei városokkal kapcsolatban Hajdúböszörmény mintegy 100 darab régi térképének a vármegyei levéltárba való átadását szorgalmazta, mert jelenlegi helyükön szakszerű kezelésben nem részesülhetnek. A hajdúnánási vá42