Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

kutatók nemigen fordulnak meg), Kiskunfélegyháza (kutatásra a polgármester szokott engedélyt adni), Kiskunhalas (kutató a levéltárban csak nagyon ritkán jelentkezik), Kisújszállás (a kutató az anyagot a levéltár helyiségében használhatja), Kőszeg (a levéltárban csak elvétve fordul meg helybeli kutató, más városból pedig tíz éve sem jelentkezett), Pápa (olykor kérnek kutatási engedélyt), Salgótarján (az utóbbi időben kataszteri mérnökök tanulmányozták az úrbéri térképeket), Szekszárd (kutatás kérdése eddig nem merült fel), Szentendre (a levéltárat kutató nagy ritkán használja) és Veszprém (a jelenlegi főjegyző szolgálata alatt nem volt rá eset). A városi levéltárak mintegy felében évente megjelent legalább egy-két kutató, s ezeket jól vagy kevésbé jól, szabályszerűen vagy a követelmények mellőzésével látták el iratokkal. Csongrádon családtörténeti kutatások mellett a tanítójelöltek vizsgatételeikkel kapcsolatban szokták felkeresni a levéltárat. Az egri városi levéltárban Breznay Imre ny. tanítóképző intézeti tanár búvárkodott rendszeresen az iratokban, és e kutatásai alapján több helytörténeti tanulmányt is írt. (Az aljegyző szerint ő ismerte a legjobban a levéltárat.) Gyöngyösön a két állandó kutató, Bártfai Szabó László ny. könyvtárigazgató és Bachó László ny. alezredes felügyelet nélkül dolgozhatott a levéltár helyiségében. Hajdúböszörményben csaik ritkán dolgozott valaki a levéltárban, de a korábbi évek_ben Györffy Istvánnak és a vármegye főlevéltárnokának ki is kölcsönözték az iratokat. Hajdúszoboszlón a vármegyei főlevéltárnokon kívül egy helybeli újságíró szokta időnként az iratokat „nézegetni". Mosonmagyaróváron korábban a helybeli gimnázium történelem szakos tanára kutatott olykor a levéltárban, de ő már elköltözvén, újabb kutató nem jelentkezett. Nagykanizsán a volt vármegyei főlevéltárnokon (aki a felméréskor már Pest vármegyében tevékenykedett) és egy helybeli lapszerkesztőn kívül más nem dolgozott a levéltárban. Nagykőrösön egyetemi hallgatók szoktak a levéltárban kutatni, időnként ellenőrzik is őket, de általában nem ügyelnek rájuk. Nyíregyházán évenkénti 5—6 tudományos kutatóról tettek említést, akik hely- és egyháztörténeti témákkal foglalkoztak. Sátoraljaújhelyről a jelentés csak annyit közöl, hogy az anyagot szokták kutatók használni, a kutatás a főjegyző szobájában történik. Szentesen olykor megjelennek kutatók, akik a kért iratokat — amennyiben azok a nagy rendetlenségben egyáltalán megtalálhatók — minden nehézség nélkül megkapják, sőt különösebb felügyelet vagy ellenőrzés nélkül használhatják is. Szombathelyen évente 2—3 kutató kereste fel a levéltárat, akik anyagukat a levéltári kezelővel együtt szokták kikeresni. Egy helybeli — helytörténettel foglalkozó — lelkésznek régebben a lakására is kölcsönöztek ki iratokat, de ezek állítólag mindig hiánytalanul vissza is érkeztek. Vácon Tragor Ignác nevét említették állandó kutatóként, aki a város történetén dolgozván, iratjegyzék mellett, ki is szokta kölcsönözni az iratokat. Zalaegerszegen az alkalomszerűen felbukkanó tudományos vagy genealógiai kutatók mellett Fára József volt vármegyei főlevéltárnokot és a helyi prelátus plébánost (Péhm József) említették meg rendszeres kutatóként, 'akik a főjegyző engedélyével az iratokat ki is kölcsönözték. Bár az előzőekben elmondottak sem festenek rózsás képet a levéltárák kutatószolgálatáról, feltételezhető, hogy a valós helyzet a felmérőknek adott tájékoztatásnál még kedvezőtlenebb. Ennek illusztrálására Makó példáját érdemes megemlíteni, melynek levéltárosa évenkénti 2—3 kutató zavartalan és problémamentes kiszolgálásáról tett említést. Csanád vármegye főlevéltárnoka azonban, aki az ottani helyzetet évek során alaposabban ismerhette meg, az alispánhoz írt jelentésében arról számolt be, hogy a város levéltáraiban búvárkodni akaró általában kénytelen dolga végezeti énül távozni onnan, mert a levél37