Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - Harsányi László: Magyar főpapi címerek a XX. században / 25–33. o.

kéz és a kereszt. A szív a szeretet és a jóság jelképe, benne a holdsarlón álló napkorongba foglalt M betű, amely a székesfehérvári egyházmegye patrónájára, Szűz Máriára és a magyar Mária-kultusz bölcsőjére, a székesfehérvári bazilikára emlékeztet. A kéz a szeretetből fakadó cselekvés jeliképe, amely a liturgiában könyörög, szentel, áld, a testvéri szolgálatban pedig segít ós irányít. A kereszt az evangelizálást, a hithirdetést és az egyházépítést jeleníti. Szárainak metszőpontjában az oltáriszentség szimbólumával, az ostyával, amely a székesfehérvári egyházmegye eucharisztikus hagyományaira utal.

35 Az M alakú devise-szalag a Mária-kultuszra utal, s azon Szt. Pál életelvét — Szeretetben szolgálni — olvashatjuk, amely a korintusiaknak írt első levelében, a Szeretet Himnusza c. fejezetben fogalmazódik meg. A címerek ismertetését lehetne folytatni, számos érdekes, egyénre jellemző alkotással találkoznánk, külön színfoltot jelentenek például a görög katolikus püspökök címerei, ugyanis a liturgiában meglevő eltérések ós hangsúlyozott jellegzetességek a heraldikában is megjelennek. Így a zárt unitra és a kígyófejes pásztorbot mint főpapi méltóságjelvények, valamint a proszfora vagy az ikon osztasz! ont jelképező mester alakok. A főpapi címerek ma nem publikusak, pedig léteznék. A papság az egyházkormányzat ügymenetéből ismeri, a nagyiközönség viszont legfeljebb országjáró kirándulások alkalmával bukkanhat rá egyházi címerekre templomok homlokzatán, vagy azok belső terében festve, kőbe és fába vésve, olykor egyházi kiadványok lapjain fedezheti föl azokat. E tanulmány szeretne segítséget nyújtani értelmezésükhöz és hozzájárulni ezen — évszázadok alatt létrejött — forráscsoport majdani feldolgozásához.

36 JEGYZETEK 1 Az eddig megjelent munkákban {Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve Bp. 1897, Áldássy Antal: Címertan Bp. 1923, Bertényi Iván: Kis magyar címertan Bp. 1983 stb.) rendszerint megemlítik az egyházi címereket is, de leginkább a rangjelző koronák felsorolásakor, leírva a főpapi címerekhez tartozó kalapok és bojtok jellemzőit. Meg kell említeni Temesváry Ferenc: Az erdélyi püspökök címerei (Bp. 1930.) című néhány oldalas művét, mely azonban a címerrajzokon túl minimális szöveget tartalmaz. 2 A nemzetközi heraldikai irodalom e témával foglalkozó művei közül kiemelkedik Bruno Bemard Heim: Heraldry in the Catholic Church (Gerrards Gross, 1981) című monografikus feldolgozása. A szerző nem más, mint az elmúlt évtizedek pápáinak címertervezője, a Vatikán címertani szaktekintélye. 3 Az elmúlt évszázadok főpapi és szerzetesrendi címereit Gömbös Tamás kísérli meg Összegyűjteni magyarországi viszonylatban. 4 Ehhez a magyarországi római katolikus egyházmegyék névtárait, George Ferguson: Signs and symbols in christian art (Oxford, 1966) című művét, a Lexikon für Theologie und Kirche I—X. (Freiburg, 1957—65) köteteit és Szeredy József: Egyházjog I—

II. (Pécs, 1874) munkáját forgattam. A heraldikai szakkifejezések és a szemlélet kérdéseiben Bertényi Iván: Kis magyar címertan-át és a szerző más cikkeit tekintettem mérvadónak. 5 A nemzetközi címertani irodalom bibliográfiáját adja, s e kérdésekről is bőven tájékoztat: Bertényi Iván: Heraldika. In: A történelem segédtudományai (Bp. 1986. Szerk.: Kállay István.) 6 Az egyes egyházmegyék püspökeinek sorát és életrajzaikat közlik általában az egyházmegyei névtárak vagy almanachok, de találunk még adatokat kortárs almanachokban, életrajzi lexikonokban és a kinevezések kapcsán a korabeli sajtóban. 7 Példaként az esztergomi bazilika és a nagyszombati középkori székesegyház márvány epitaphiumait szeretném állítani, de számos címereslevélen, kódexlapon, kehelytalpon és miseruhán figyelhetünk meg főpapi címereket, következtetve ezzel 32