Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - Varga János: Levéltár és identitás / 3–8. o.

VARGA JÁNOS Levéltár és identitás* Ha visszatekintünk a levéltárnak mint intézménynek és mint irategyüttesnek történeti útjára, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy idők haladtával funkciója egyre inkább terebélyesedik, anyaga mind több területen értékesíthető, illetőleg értékesítendő. Hiszen a levéltárák keletkezésük idején és még sokáig elsődlegesen jogbiztosító iratok gyűjtőhelyeinek minősültek mind gazdáik, mind a fenntartóikhoz fordulók számára. A második szakaszban a tudomány, elsősorban a történettudomány fedezett fel semmi mással nem helyettesíthető kincsestárat bennük, és ennek folytán retrospektív jellegű értékükre került a hangsúly. Azután részint maguknak a levéltárosoknak a jóvoltából, részint közigény jelentkezése következtében megszületett a felismerés, hogy a levéltár a mindenkori jelent nem csupán a múlt rekonstruálásához elengedhetetlen dokumentumok őrzésével és feldolgozásával, hanem közvetlenebbül, gyorsabb eredményt ígérően és felmutatóan is szolgálhatja. Mégpedig kettős vonatkozásban. Irataival műveltségterjesztő is lehet, azaz bekapcsolható a közművelési tevékenységbe, annak mindenkori folyamatába. Egyidejűleg viszont anyaga olyan ismereteket közvetíthet, amelyek birtokában jelentős öszszegeket takaríthatnak meg a társadalom javára az illetékeseik. Ezzel viszont a levéltári anyagnak a jelenre irányuló vonatkozásai erősödtek fel, anélkül persze, hogy múltőrző és a hajdanvoltról tájékoztató szerepük bármiben is elhalványult vagy megkopott volna. Mindez együtt járt és jár annak a tudatosságnak a fokozódásával és fokozásával, hogy a levéltár a múlt írásos emlékeinek biztosításával jelen és jövő számára egyszerre dolgozik, sokrétűen használható anyagát tehát nemcsak őrizni, de éppen a jövő érdekében a jelenben keletkező dokumentumokkal szakadatlanul gyarapítani is kell. Van azonban a levéltári anyagnak egy olyan sajátossága, belső immanenciája, amelynek meg- és fenntartási igénye mindig jelen volt ugyan a levéltárak közvetlen gazdáinak a gondolkodásában, gyűjteményeiket illető lépéseikben többé vagy kevésbé mindig befolyásolta őket, a közgondolkozásban viszont nem, vagy csak részlegesen, alkalomszerűen irányult rá a figyelem. Hogy tulajdonképpen mi a levéltári anyag, azt sokan és sokféleképpen megfogalmazták már. A definíciók, amelyeknek felsorolásától eltekintek, mindig attól függtek, * A Magyar Levéltárosok Egyesülete által 1988. szeptember 20-án Budapesten rendezett azonos című tudományos ülésen elhangzott előadás. A rendezvényen előadást tartott még: Juhász Gyula akadémikus, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója és Szabad György akadémikus, az ELTE egyetemi tanára. A tudományos ülés alkalmából összeállított „Ezeréves történelmünk kétmilliárd lapja" c. levéltártörténetí kiállítást Köpeczi Béla akadémikus nyitotta meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. 3