Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Nyulásziné Straub Éva: Baraczka Istvánné (1923–1988) / 110 o.

BARACZKA ISTVÁNNÉ (1923—1988) 1988. április 28-án meghalt dr. Baraczka Istvánné főlevéltáros, a Magyar Országos Levéltár nyugdíjas munkatársa. Baraczka Istvánné 1923. szeptember 9-én született Budapesten, s ez az évszám — mint megannyi kortársánál — azt jelentette, hogy a világháború közepette az érettségi után tanulmányait egy ideig nem folytathatta. 1941-től előbb napi-, majd havidíjasként különböző fővárosi hivataloknál dolgozott. 1943-ban mint kezelőtiszt kezdte levéltári pályafutását a Fővárosi Levéltárban. A felszabadulás után a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán megkezdhette egyetemi tanulmányait, s ezzel párhuzamosan a Fővárosi Levéltárban segédlevéltárossá nevezték ki. 1951-beri doktorált, majd a következő évben az Országos Levéltárhoz került, előbb a fotólaboratóriumba, majd a Központi Kutatóterembe. Ez utóbbinak 1953-tól 1985 végéig, nyugdíjba vonulásáig, vezetője volt. A Levéltár Központi Kutatóterme, ez alatt az egy emberöltőnyi idő alatt, a kutatók számára mindenkor nyugalmat, jó munkafeltételeket biztosított, irányításában határozott és — erényeiben és esetleges hibáiban — következetes, s éppen ezért biztos pontot jelentett. Az 50-es években Baraczka Éva egyénisége, mély embersége, az emberi problémák iránti érzékenysége és diplomáciai érzéke tette lehetővé azt, hogy olyan légkört teremtsen, ahol a jól képzett szakemberek, akik közül többet a politikai viharok egzisztenciájukban érintettek, a kutatóban emberi önbecsülésüket visszanyerve, zavartalan körülmények között folytathassák tudományos tevékenységüket, végezhessék munkájukat. Ez rendkívüli emberi teljesítményt igényelt, melyet a kutatóterem vezetője olyan természetességgel vállalt és végzett, hogy mindez a külső szemlélő számára rejtve maradt, a kutatóban a forró napokban is csendes, serény munka folyhatott. Hivatali munkáján túl mint szakszervezeti aktivista a társadalmi munkából is mindig kivette részét, így a tudományos munkára alig maradt ideje és energiája. Különösen közigazgatás-történeti és történeti statisztikai témák iránt mutatott érdeklődést. Kőszeg társadalmi és gazdasági helyzete az 1828. évi öszszeírás tükrében (Történeti Statisztikai Évkönyv. Bp., 1960) című tanulmánya után az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport Forráskiadványai sorozat 4. köteteként megjelent Urbaria et Conscriptiones (Budapest, 1975) szerzőhármasának egyik tagjaként jelenhetett meg nyomtatásban tudományos feldolgozása. Terveit, hogy nyugdíjas éveiben tovább folytatja a történeti statisztikai feldolgozásokat, már nem valósíthatta meg. Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrzik munkatársai, s azok a magyar és külföldi kutatók, kiknek tudományos feltáró munkáját a maga eszközeivel, 33 éven át „szürke eminenciásként" elősegítette. Nyulásziné Straub Éva 110