Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Hajdu Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében / 23–40. o.

nyelvkitépésre — lefejezésre — elégetésre ítéltek.

21 A városi gyakorlat ebben az időszakban már más és ha ezt a korabeli körülményekhez, a többi ítélőszék gyakorlatához viszonyítjuk és nem kortól-időtől függetlenül mérlegeljük — meg kell állapítani, hogy azoknál sokkal „modernebb", emberibb. Ezt a megállapítást sok egyéb (itt nem részletezhető) adat is alátámasztja, ezek azt tanúsítják, hogy a XVIII. sz. utolsó harmadában a városi magisztrátusok a feudális gazdasági és társadalmi rend védelmezői ugyan, de ítélkező tevékenységükben már fel-felcsillan az új eszmék (a felvilágosodás) sok eleme. JEGYZETEK 1 Lásd Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban — OL), Helytartótanácsi Levéltár, Acta captivorum et malefactorum (a továbbiakban — C—28:) 1775/Lad. C— fasc. 1—No. 1—Lig. 2—pos. 159. 2 üo. 3 A perkivonat uo., az 1770-es rabtabellát pedig lásd OL, C—28.1771/No. 215—11., pos. 22. 4 Lásd az 1. sz. jegyzetnél megadott forrást. 5 OL, C—28.1774/No. 218—

IV., pos. 21. 6 Uo. pos. 124. 7 Hajdú Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. (Bp., 1985, 42—43. és 295—298. old.) 8 OL, C—29.1775/No. 219, pos. 120. 9 Idegennek tekintem mindenekelőtt a külföldiebet — ebben az esetben külföldinek tekintem az erdélyi, horvátországi és szlavóniai, valamint bánáti illetőségű rabokat is. Többnyire idegennek vettem a más törvényhatóság juriszdikciója alá tartozó személyeket is, tehát pl. Veszprém megye esetében a más megyeieket. A szabad királyi városok esetében azonban nem tartom idegennek azt, aki abban a megyében él, amelyben a város fekszik; illetve más megyében él ugyan, de települése szoros kapcsolatban van a közeli civitással. Szeged esetében tehát nemcsak a Csongrád megyeieket nem tartom idegennek, hanem a szőregieket (Torontál m.), a kiskanizsaiakat (Bács m.) vagy a halasiakat (Kiskunság) sem. 10 OL, C—281772/No. 216—

III., pos. 92. (Buda) és 208. (Bazin). 11 Pest adatait lásd OL, C—28:1773/No. 217—

III. pos. 39 és 131; Pozsony tabelláját uo. pos. 16 és 130 alatt, valamint OL, C—28.1774/No. 218—

III., pos. 11; Győrét pedig OL, C—28.1774/No. 218—

III. pos. 60 számon. 12 Mindhárom ítélőszék tabellája az OL, C—28-as levéltári állagban található, Bácsé 1770/No. 214, pos. 156, Csanádé uo. pos. 6 alatt. Sempte adatait lásd uo. 1771/No. 215, pos. 138 számon. Utóbbi tabellában a 12 elítélt rovatában olvasható bejegyzés: „Anno 1771° die 24*a Mártii ad patibulum condemnatus et 28

va ejusdem mensis executus." 13 Lásd a 7. sz. jegyzetben megjelölt könyvem 119—128. oldalát. 14 OL, C—28.1773/No. 217—

III. pos. 137 (Nánásiék) és OL, C—28:1770/No. 214—11. pos. 121. 15 OL, C—28.-1770/No. 214—11. pos. 129. 16 Uo. pos. 168. 17 OL, C—28.-1772/No. 216—

III. pos. 145. Az indokolás: „vota in aequilibrio pro vita et morte substitissent". 18 OL, C—28.1773/No. 216—

III. pos. 29. 19 Lőcse = OL, C—28:1770/No. 214—

II. pos. 93. Szegedre lásd az 1. sz. jegyzetnél megadott perkivonatot, amely szerint a Dudás Katalinra és Ruprecht Zsófiára szajhálkodás miatt 1761. május 8-án kiszabott ítélet: „carrucam seu infamem currum per vicos et plateas trahendum". 20 OL, C—28.1773/No. 216—

III. pos. 108. 21 A szegedi adatot lásd a 15. sz. jegyzetnél megadott forrásban; az általános gyakorlat elemzését pedig a 7. jegyzetnél megjelölt könyvemben, a 328—331. oldalon. 33