Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Vigh Zoltán: A videotechnika alkalmazása a levéltárban / 103–105. o.

zik, hogy a levéltári videózás gyakorlatában újabbnál újabb archiválási lehetőségek merülnek fel. Az eltelt rövid idő tapasztalata, de a videotechnikai szakirodalom sem jogosít fel arra, hogy a VHS rendszerű archiválás pontos időhatárait megjelöljük. Szakszerű tárolás és kezelés mellett feltehetően több évtizednyi megőrzési idővel számolhatunk, amit természetesen jelentősen befolyásolhat az eredeti felvétel (szalag) minősége. A VHS rendszer paraméterei nem túl kedvezőek, jobb minőséget lehetne elérni a U—MATIC vagy a VIDEÓ 8 rendszerrel. Ezek közül viszont az első jóval drágább eszközkészletű, a második pedig nem bevezetett rendszer Magyarországon. A VHS-en belüli előrelépés lehetőségét a JVC által kifejlesztett SUPER VHS teremti meg, amely a normál VHS-hez hasonló áron produkál U—MATIC minőséget. Nem mellékes az sem, hogy a normál VHS kazetták is lejátszhatók rajta. A Csongrád Megyei Levéltárban eddig használt CANON VC 200 amatőr videokamera és a VR 30 rekorder jól szolgálta a kezdeti lépéseket, a videós szakemberek képzését, de a gyenge alapminőség ma már korlátot állít nemcsak a hosszú távú archiválás, hanem a néha többszöri másolást igénylő filmkészítés elé is. Eddigi munkánk alapján a Csongrád Megyei Levéltár vezetése — anyagi lehetőségéhez mérten — támogatja fejlesztési elképzeléseinket, az MTA — Soros-alapítványhoz 1988/89-re benyújtott pályázatunkat: egy SUPER VHS hordozható rekorder és egy videomixer beszerzését. (A kamerakérdés egy PANASONIC F 10-es félprofesszionális kamera folyamatban levő beszerzésével megoldottnak tekinthető.) Az ilyen szintű videotechnika levéltári elterjedésével (pl. a számítógépek és másológépek szintjén) a mai gazdasági helyzetünkben sajnos nem számolhatunk, de ez talán nem is szükséges, hiszen egy ilyen hordozható technikával felszerelt stúdió — a szükséges jogosítványok megszerzése után — nagy levéltári hálózatot elláthat. Persze ehhez még szükséges a lejátszómagnók Csongrád megyeihez hasonló elterjedtsége is. Az archiválás lehetőségén túl indokolttá teszi a videotechnika levéltári alkalmazását a másik fő irányvonal: a levéltárak anyagára támaszkodó honismereti- és oktatófilm-készítés. Ezeket — szakmai ismeret hiányában — külső stúdiók nehezen (és nagyon drágán!) tudnák csak elkészíteni. A Csongrád Megyei Levéltár a közművelődési tevékenységébe ágyazva tervezi a videomagnókkal egyre jobban felszerelt iskolák ilyen igényeit kielégíteni. Ezen a téren 1987-ben még csak a kezdeti lépéseket tettük meg, de az elkészült levéltár-ismertető filmek („300 év történelem a makói levéltárban", „Szeged új megyei levéltára"), a további módszertani feldolgozásra készült, a szokásosnál nagyobb helytörténeti kitekintéssel színesített történelemóra („A szegényparasztság mozgalmai" VII. oszt. anyag levéltári dokumentumokkal tűzdelt felvétele a hódmezővásárhelyi József Attila Általános Iskola felkérésére) és a XIII. Csongrád megyei Honismereti Diáktáborról készült felvételek jó fogadtatása máris mutatja: az oktatási és közművelődési intézmények rendszeres felhasználói lesznek az ilyen filmeknek. Bebizonyosodott, hogy a levéltárba látogató iskolai csoportok is átfogóbb képet kaphatnak a levéltár munkájáról egy film segítségével, sőt a levéltár-ismertető filmkészítés kiterjesztésével (pl. országos levéltárak, megyei levéltárak, egyházi levéltárak) más archívumokkal is megismerkedhetnének lakóhelyükön. A honismereti táborban muzeológusok és levéltárosok irányításával immár hosszú évek óta gyűjtik változó helyszíneken a lelkes fiatalok a néprajzi emlékeket és helytörténeti dokumentumokat. Az 1987 nyarán Apátfalván működő tábor a videó alkalmazásával a korábbi éveknél eredményesebb és látványosabb volt. Nemcsak a középiskolások és a helybéli fiatalok mozgósítása volt 104