Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - HÍREK - Bősze Sándor: Levéltári Napok 1988: Vas Megyei Levéltár, 1988. április 11. / 96–98. o.

tartott előadást. Bevezető gondolatként emelte ki, hogy az „ ... életszerű történelemkutatáshoz levéltárba járásra van szükség". Gondolatait — a tanterveket, a levéltárak funkcióit a közművelődésben és a történelemtanításban, valamint a tanár személyét vizsgálva — három szemléleti probléma köré csoportosította. Az idén tavasszal lezajlott országos történelemtanári konferenciára utalva egyrészt szorgalmazta az oktatási rendszer és a tantervek átalakítását. Másrészt ehhez kapcsolódva megállapította, hogy az évtizedünkben tapasztalt történelemfelfogás átalakulása szükségessé teszi, hogy más típusú — életszerűbb — történelmet tanítsunk az iskolában. „A fiatal tanárok sokszor tanácstalanok és nem is tudnak mit kezdeni a levéltárral és a levéltári kutatással, mert mi [az egyetemen] — mondotta az előadó — egy olyan, élettől elszakadt és sablonokban fogalmazott képet vetítünk az egyetemi polgár elé, amihez, ha ő lemegy a levéltárba, nem találja meg a közvetlen kapcsolódást." Az iskolák és a levéltárak kapcsolatában, az utóbbiak, ill. az ott dolgozó levéltárosok joggal vetik fel, hogy a szakdolgozati témák kiadása előtt a tanárok menjenek el a levéltárakba, és egyáltalán, szoktassák a diákokat a kutatómunkához. A levéltárosok abban tudnának segíteni, hogy a történelemtankönyvek mellé a középiskolában minden egyes osztály kapjon egy, a tantervhez kapcsolódó legfontosabb dokumentumokat tartalmazó, történelmi olvasókönyvet is a kezébe. Glatz Ferenc a tanárok személyével kapcsolatban elmondta, hogy ők a történelem „működésének" bemutatása helyett egy agyonstandardizált ismerethalmazt kapnak a tanárképzés során. Rámutatott arra, hogy „ ... ezt a működésben, mozgásban levő történelmet mi 1949 után teljesen kiiktattuk a történelemképzésből ... Egy politikatörténeti, mindenekelőtt a politikát a hatalom kérdésének felfogó és az államot a nagyhatalmi funkciójában tanító történészképzést adtunk." Másodikként Kondicsné Kovács Éva következett „A levéltári anyag hasznosítása a középiskolai történelem oktatásában" című előadásával. A tanárnő konkrét, a Vas Megyei Levéltárban kiválogatott — több korszakot és forrástípust felölelő — forrásmásolatok órai feldolgozásának metodikájáról beszélt. Wirth Zsuzsanna „A levéltári források felhasználása a történelemórákon" címmel — a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kialakult gyakorlat bemutatásával — hasonló tevékenységről számolt be. Mindamellett, hogy jó kapcsolatuk van a múzeumokkal és a könyvtárakkal, legfontosabbnak érzi a levéltár nyújtotta lehetőségeket, mert „ ... a levéltárunk olyan helytörténeti anyagot nyújt, amelynek felbecsülhetetlen értéke van a szülőföldhöz, a hazához kötődés kialakításában, a történelemtanítás jellemformáló feladatában..." A kapcsolatfelvételt a levéltár kezdeményezte azzal, hogy dia-, fotó- és xeroxmásolatokat, ill. a Vas megyei helytörténeti olvasókönyvet a kezükbe adta. Kiemelte, hogy jól tudják használni a Feiszt György által, a levéltárban őrzött oklevelekről készült kitűnő diasorozatot, mely egyébként a megye minden középiskolájába eljutott. A sokirányú és gondos előkészületek után — Feiszt György és Tóth Gabriella levéltárosok közreműködésével — levéltárban tartott óráról készült videofilmet mutatott be a levéltári nap hallgatóságának. Stipkovits Ferenc „A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán 1978 óta készült szakdolgozatok levéltári hátteré"-t közel 300 dolgozat részletesen összefoglalt adatain keresztül vizsgálta. Az előadó aláhúzta, hogy szerencsés lenne, ha a főiskola könyvtárában elhelyezett diplomamunkákat az intézet falain kívül is hasznosítani tudnák a kutatók. Lasics Judit a „Módszerek és források az oktatás- és neveléstörténeti kutatásokhoz" című korreferátumában a kutatószolgálatban dolgozó levéltáros — témába vágó — tapasztalatait összegezte. 97