Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: I. rész / 44–58. o.

kozott közvetlenül a levéltárral, hanem annak kezelését Cikora Lajos tűzoltó őrmesterre bízta. Mivel minden 5 évnél régebbi iratot a levéltárba vitettek át, a nevezettnek a kurrens ügyintézéshez gyakran szükséges kikereséseket és visszahelyezéseket kellett elvégeznie. A megyei városok levéltárainak kulcskérdésévé vált, hogy van-e hozzáértő felelős gondozójuk. Felsőbb jogi szabályozás hiányában e városok többsége saját szabályrendeletében sem — vagy nem megfelelő módon — foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ennek természetes velejárója lett, hogy alig néhány városban alkalmaztak levéltárnokot, de általában ezeket is más feladatokkal halmozták el. Más városokban a korábban szervezett levéltárnoki állás megszüntetése a romló tendenciát hűen szemlélteti. A levéltáraknak úgyszólván csak kivételesen akadt olyan gondozója, aki az iratanyag sorsát szívén viselte volna. A városi levéltárnokok szakmai képesítése szintén megoldatlan maradt. Logikus lett volna, hogy a törvényhatóságoknál allevéltárnoki beosztásban működők képesítési követelményeit (gimnáziumi érettségi és levéltárkezelői szakvizsga) terjesszék ki a megyei városok levéltárnokaira. Mint láttuk, ilyen képesítéssel csak egy városi levéltárnok rendelkezett. Az iratanyag kora, összetétele, elhelyezése és tárolása A jelentések öt város esetében tesznek említést arról, hogy levéltárukban Mohács előtti eredeti okleveleket is találtak: Kőszegen 48, Mosonmagyaróváron és Pápán 2—-2, Zalaegerszegen 1 darab ilyen korú oklevelet őriztek, Gyöngyössel kapcsolatban a jelentés az oklevelek számát nem említi meg.

7 Nem számítva most már a Mohács előtti okleveleket, anyagának korát és gazdagságát tekintve három olyan várost emelhetünk ki, amelynek nemcsak egyes iratai, hanem iratsorozatai is találhatók 1686 előttről, vagyis Buda felszabadítását megelőző évtizedekből. Kőszeg már említett 48 darab Mohács előtti oklevelét (közülük a legrégebbi 1341-ből való), továbbá 132 darab 1527— 1841 közötti királyi privilégiumot, kancelláriai és kamarai rendeleteket, a határon túli osztrák hatóságok fontosabb átiratait, a város 1532. évi ostromáról készült feljegyzést stb. a „titkos levéltárnak" nevezett ládában tárolta. A polgármesteri irodában elzárva őrizték az 1651—1764 közötti bejegyzéseket tartalmazó polgárkönyvet és a híres, 1740-ben megkezdett és napjainkig vezetett „Szöllőjövés könyvet". Az emeleti raktárteremben állványokon feküdt a város 1527-tel kezdődő igen gazdag (a XVI. századból 9, a XVII-ből több mint 30, a XVIII-ból 80, a XIX. század első feléből 130 csomót kitevő, de emellett jelentős részben kötetekbe is kötött) iratanyaga. A sorozatokba nem tartozó kötetek között volt egy XV. századbeli formuláskönyv is. E levéltári raktár előterében levő, szintén tágas, még beállványozatlan rendező szobában kupacokban hevertek a Bach-kori iratok. Az 1867—1902 közötti évek iratanyaga — állítólag az 1916. évi pusztító iratselejtezés következtében — szinte teljesen megsemmisült, a későbbit az irattárban őrizték. Szombathelyen a levéltárat a Szily u. 25. szám alatti városi ház első emeletének hét szobájában helyezték el. A szobák között vasajtók, az ablakokon vasspaletták voltak. Az 1848 előtti iratokat fiókos szekrényekben, a többit állványon csomózva tárolták. Az anyaghoz leltár nem lévén, a kiküldött maga igyekezett az iratok korát megállapítani: az egyik fiókból privilegiális levelek (a legkorábbiak Napraghi Demeter győri püspöktől 1607-ből és II. Mátyás királytól 1610-ből) kerültek kezébe, de a város protokollumsorozata és a hegymesteri protokollumok is 1609-ben kezdődtek. AXVII. századból már előjöttek malomszámadások, a XVIII-ból pedig egyéb (hadi- és árvapénztár, vendégfogadó stb.) számadások is. Az 1870—1880-as 49