Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Bán Péter: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár iratainak rendszere / 39–43. o.

ján érzékelhető, hogy tudjuk: a fiskális (később: fiskálisok) nemcsak saját jobbágyaikkal kapcsolatban jártak el, mint az uradalomkomplexum képviselői, de idegen peres felekkel szemben is. Továbbá: külön állagként ide soroltam az árvaügyi iratokat (1820—1848), a börtönre ítéltek lajstromait (1823—1848), s végül az ügyvédhez utalt telekkönyvi iratokat is. Az egyedi perek aktái pedig még teljes egészükben rendezésre, illetve utólagos lajstromozásra várnak. A fiskális természetszerűen résztvevője volt az 1848 előtti úriszék üléseinek. A ,,sessio dominalis" protokollumai (mikrofilmezve is) és iratai 1731-től, tehát kalocsai viszonylatban korai időtől hozzáférhetők. Ezen iratanyag mentalitástörténeti értékét aligha kell szakemberek előtt ecsetelni; egy-egy „tyúkper" épp olyan jellemző lehet, mint egy komolyabb büntetőügy, avagy a korabeli erkölcsi vétségek-bűnök listája (istenkáromlás stb.). Az eddig ismertetett fondok lényegileg organikusaknak tekinthetők, a most következők viszont egyértelműen gyűjteményes jellegűek. Ehhez az alaprendszert, mondhatni, örököltem, s kutatói szemszögből értelmetlenség lett volna változtatni rajta. így önálló gyűjteményes fondokban hagytam a dézsmajegyzékeket (1766-tól, de főként csak 1820 tájáig, a tömeges megváltások korszakáig értékesek), a szőlőküenced váltságával kapcsolatos iratokat (1857—1869), a különböző jellegű urbáriumokat (néhány korai ritkaságon kívül főként 1767 és 1848 közöttiek), az ún. robotkönyveket, azután a jobbágy felszabadítást pátens nyomán keletkezett, eléggé vegyített iratokat, az utóbbiakhoz kapcsolható első osztrák földadókataszter köteteit, végül a dualizmus kori kataszteri térképállománytA További gyűjteményes fondegységek: a dunai ármentesítö és halászati társulatok iratai és az egyes falvak adóügyi iratcsomói a kapitalista korszakból. Aligha tudjuk ma már pontosan felmérni, hogy mekkora veszteség a kalocsai érseki uradalomkomplexum 4—5 igazgatási egységének: az egyes kerületek, tiszttartóságok (districtus-ok, provisoratus-ok: Kalocsa, Hajós, Bajaszentistván, Bács, ül. a rövid ideig önálló Sükösd központokkal) saját belső iratanyagának eltűnése. Szerencse, hogy a számvevőséghez legalább összegző kimutatásaik, számadásaik, a jószágkormányzósághoz pedig alapvető problémáikat tükröző egyéb irataik eljutottak, mert egyébként csak a hajósi főintézőség irattöredékei maradtak meg (az 1900—1920-as évekből) a központi gazdasági levéltárban. Ezen felül mindössze a bács-bajaszentistváni számtartó 1919. és a bödi gazdaság 1944. évi iratai — az utóbbi feltehetően a szóban forgó évek politikai viszonyai miatt. Nem lenne érdektelen a Duna—Tisza közi szőlőkultúra elmélyült kutatása sem; sajnos azonban az érseki pincészet külön fondba sorolható anyagából csak egy két világháború közti 0,15 fm terjedelmű töredék állhat a kutatók rendelkezésére. Végezetül: önálló gyűjteményt kezdtünk kialakítani a 18—19. század levéltári irataiból. Ez egyelőre régi átadás-átvételi lajstromokat és a birtokkormányzat egyes szerveinek postakönyveit foglalja magába. <t <s • Nem hihetjük, hogy az itt vázolt levéltári rendszer, illetve az azt megvalósító munka abszolút példamutató. Gondolkodási, továbbá vitaalapnak azonban alkalmas lehet; ebben áll ennek a leírásnak a célja, s ezért fogadnánk szívesen minden továbbfejlesztést, finomítást eredményező gondolatot. 42