Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században / 14–34. o.

ismerjük. Közülük 27 sorolható a nemespolgárok, 18 a birtokos nemesség, 9 a tisztviselők és 5 az egyházi nemesek közé. A nemespolgárokból lett szolgabírák legszámosabb csoportjába 8 fő (5 család) szerezte nemességét a XVI. század utolsó negyedében, a többiek a XVII. században. A megye területén saját vagy zálogos birtokrésze volt (nem számítva természetesen a szőlőket) 10, a megyén kívül 2 személynek. Többségük csupán Győr városi házzal, környékbeli szőlővel bírt. Sebessy Márton, Szakony János, Pap Lukács a kereskedő nemesek sorában is előfordul. Lakócsy (Szabó) Gáspár és Pereszteghy (Ötvös) János maga is gyakorolta mesterségét és tagjai voltak a céhnek. A szolgabíróság előtt vagy után 18 fő volt városbíró, 28 pedig a megyei esküdtek között szerepelt. Az esküdtséget valamennyien a szolgabíróságot megelőzően viselték. Rokonsági kapcsolataik igen eltérőek, néhányuk azonban — mint az Angarano, Fejérváry, Szakony, Bodó, Jagasich és mindenekelőtt a Torkos család tagjai — szoros szálakkal kötődött a város és a megye hivatalviselő vezető rétegéhez. A nemespolgárok soraiban 8, a birtokos nemesek között 2 szolgabíró volt, aki a gimnázium valamennyi osztályát végiglátogatta.

129 Sajátos helyzetüknél fogva külön kell szólnunk az egyházi nemesek hivatalviseléséről. A Győr környéki predialisták a püspök (3 falu: Kis- és Nagybaj cs, Száva) és a káptalan (1 falu: Bácsa) joghatósága alá tartoztak. A kisés nagybaj esi predialisták jogait és kötelességeit 1358-ban Kálmán győri püspök foglalta írásba, majd II. Ulászló király biztosított számukra kiváltságokat.

130 Jogállásuk szerint az országos nemességet megillető jogokat nem gyakorolhattak, így megyei tisztségre sem voltak választhatók. A püspök nemesei felett az udvarbíró, a káptalan nemesei felett a nagyprépost ítélkezett. Mind a bajcsiak, mind a bácsaiak önkormányzata saját prediális székkel rendelkezett.

131 A XVI. század második felétől mind gyakrabban fordult elő, hogy országos nemesek is beházasodtak a prediális falvakba vagy egy-egy telket szereztek ott. A jogi viszonyok mind áttekinthetetlenebbé váltak, noha a püspök és a káptalan ragaszkodott fennhatósága elismertetéséhez. Ennek jeleként a már említett 1582-es protestációtól kezdődően sorra ismétlődtek a tiltakozások az egyházi nemesek tisztségviselése ellen. (1609, 1624, 1626, 1647, 1649, 1652.)

132 Miután II. Ferdinánd király ismételten megerősítette a bajcsiak kiváltságait, a megye is védelmükre kelt. így 1626-ban Szilágyi János alispán egy perben meghallgatásokat végzett a falukban, noha a káptalan és a püspöki udvarbíró tiltotta őt ettől. Az alispán viszonttiltakozással élt és kifejtette, hogy az elődeitől örökölt szokás és gyakorlat alapján alispáni jogaiban sértik, ha megakadályozzák a predialisták nemességének elismerését.

133 Bizonyos időszakokban talán általánosan jellemző lehetett, hogy a bácsai prediális szék alispánja egyben a megye szolgabírájaként is fungált a szigetközi járásban.

133a Az egyházi nemesek vagyoni helyzetére, ami külön alapos vizsgálatot igényelne, csupán egyik jellemzőként említhetjük, hogy Berkes Máté egykori megyei esküdt és szolgabíró 1673-ban a csornai prépost jobbágyának vallotta magát, miután prediális telke elaprózódott és kénytelen volt magát földesúr alá, jobbágyi telekre adni.

134 A 143 XVII. századi esküdtből közel száz (98) társadalmi hovatartozását tudtuk megállapítani. Ez kisebb eltolódással a nemespolgárok javára (54) megfelel a szolgabírák összetételének. Érdekes jelenség, hogy az esküdtek között jelen vannak olyan tehetős (mindenekelőtt kereskedő) családok tagjai (Fördős, Iványos, Mernavics, Tavasz), akik vagyonuk és rokoni kapcsolataik ellenére sem a városvezetés, sem a megye magasabb posztjainak elnyerésére nem törekedtek, de egy-egy hivatali periódusban nem tértek ki az esküdti megbízatás elől. Más birtokos családok tag26