Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században / 14–34. o.

mos győri nemespolgár armálisa kihirdetésének a káptalan ellentmondott és a polgári terhek viselésével kapcsolatos ügyekben el is járt ellenük.

16 Ilyen körülmények között nem volt könnyű a megye tisztviselőjének lenni. Az országos gyakorlatnak megfelelően az alispáni és szolgabírói hivatalra a főispán külön-külön 3—4 főt jelölt s közülük a közgyűlés választotta meg a tisztségviselőket. Bevett szokás volt, hogy új főispán beiktatásakor a tisztikar leköszönt, ámde ilyen alkalommal általában új választásra nem került sor, hanem a főispán kérésére a régi tisztviselőket megerősítették. Tekintve, hogy a különböző posztokra nem mindig tudtak alkalmas személyeket találni — mások viszont vélhetően szívesen is maradtak a helyükön, ezért a szokásos hivatalviselési idő (1 év) után gyakori volt a visszamaradás és továbbszolgálás. Egy-egy alkalommal fordult elő, hogy alispánt nem tudtak választani, illetve a visszatartott alispán ünnepélyes tiltakozással élt. Előbbi esetben, 1645ben Jagachich Péter távozásakor, nem tudtak alispánt választani, így ideiglenes jelleggel Szombath Szabó András szolgabírót bízták meg az ügyek vitelével.

17 Ez néhány hónapig tartott, amikor is sor került a tisztújításra. 1649-ben viszont Benkovith Péter alispán a közgyűlés előtt protestált ismételten a hivatalban való megtartása miatt, ámde eredménytelenül.

18 Az alispánnak a megye ügyeiben vagy országgyűlési követként való gyakori távolléte miatt igencsak szüksége volt arra, hogy mellette alkalmi helyettesek működjenek. Helyettes járt el akkor is, ha az alispán meghalt (1625: Siey János halálakor Torkos István szolgabíró), beteg volt (1684-től Király János mellett) vagy az adott ügyben személyesen érdekelt volt. Az állandó és alkalmi helyettes jogainak körülhatárolására született az az 1653. április 3-i közgyűlési határozat, amely szerint a „substitutus vicecomes" a „reális vicecomeshez" hasonlóan adhat commissiókat a szolgabírák számára.

19 1676-ban a helyettesítés „ad hoc" jellege, illetve állandósítása közötti különbségtétellel találkozunk. Ekkor Buzgó Györggyel kapcsolatban vetődött fel a kérdés, vajon helyettessége csak az alispán érdekeltsége esetére vonatkozik e vagy minden, az alispán előtt folyó ügyre. A döntés az utóbbi értelemben született.

20 A közigazgatási beosztásban a hódoltság a XVI. század második felére az addigi négy járás átszervezését hozta magával. A hódoltsági falvakat egy járásba vonták össze és mellette a Tóközt, illetve a Szigetközt és Csilizközt hagyták meg egy-egy járásnak. Területileg ez természetesen teljesen aránytalan volt, még akkor is, ha a természeti viszonyok (áradások) miatt a Csilizköz néhány faluját nehezebb volt megközelíteni, mint a hódoltsági településeket. Mindhárom járás szolgabírái folyamatosan Győrben laktak, a végvár védelmében. A XVII. század kezdetén a járások megközelítéséből adódó gondok és a tartalmi feladatok sokasodása azután a szolgabírák mellett létrehozta az alvagy másodszolgabírák funkcióját. Első említésüket 1616-ban találtuk a sokorói dombság nyugati lejtőjén fekvő falvakra kiterjedő hatáskörrel, a Felpécen lakó Szény János személyében.

21 1628-ban a közgyűlés előtt Szeghy Mihály szolgabíró és Kéry Tamás alszolgabíró között olyan megállapodás jött létre, hogy az ugyancsak Felpécen lakó alszolgabíró a hódoltsági területen minden peres ügyet, idézést, perbe hívást önállóan intézzen, de nagyobb ügyekben (pl. jobbágyok ablicentiálása) ne járjon el.

22 Bizonyos párhuzamot mutat ez a gyakorlat a Soós Imre által Heves és Külső Szolnok megyében leírt helyzettel, ahol a hódoltsági esküdtek jártak el a megye dolgában.

23 A hódoltsági járás másik részén, a Győr—Fehérvári út mentén, a „pusztán" élő hódoltsági alszolgabíró tipikus példái voltak Csuti Benedek némái részbirtokos vagy Pap Lukács mezőőrsi lakos. Pap kezdetben Iványos Miklós marhatőzsér megbízottja volt, majd önállósította magát. Mezőőrsi kúriája a hódoltsági kereskedelem, állatfelhajtás egyik központja volt.

24 17