Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Scrinium 1984–1986. évi évfolyamai / 64–67. o.

k Serinium 1984—1986. évi évfolyamai Az Osztrák Levéltáros Egyesület évente két szerény füzet terjedelemben jelenteti meg tájékoztató közlönyét, amelynek súlyponti feladata az osztrák levéltárügy aktuális problémáinak megoldását elősegítő archivisztikai és módszertani tanulmányok közlése. A közreadott írások többségét a háromévenként két alkalommal megrendezésre kerülő Osztrák Levéltáros Kongresszuson elhangzott referátumok teszik ki. A hároméves periódusban a két levéltári rendezvény közül egyikre mindig az országos történész kongresszus keretében, a másikra pedig önálló tanácskozás formájában kerül sor. A levéltáros kongresszusok programjához igazodó témaválasztás következménye, hogy a folyóiratnak többnyire két száma alkot egy tematikus blokkot. A 31. és 32. sorszámot viselő füzetek a levéltárvédelem kérdéseit taglaló 1984. évi kongresszus előadásait tartalmazzák. E tanácskozás három társadalmilag és államszervezetileg hasonló felépítésű szövetségi állam — Ausztria, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság — levéltárvédelmi előírásainak öszszehasonlító értékelését és a levéltári törvényhozás várható fejlődése vizsgálatát tűzte célul. A svájci levéltárvédelem helyzetét értékelve Anion Gössi luzerni főlevéltárnok elsősorban az elégtelen levéltári jogszabályalkotásból fakadó problémák praktikus megoldásának lehetőségével foglalkozott. A svájci levéltári jogszabályok értelmében az állami levéltárak hatásköre csak a szövetségi és tartományi hatóságoknál keletkező iratanyag védelmére terjed ki s teljességgel hiányzik a kommunális igazgatás, ill. az ilyen típusú levéltárak, irattárak feletti felügyelet gyakorlásának és a magánlevéltárak épsége megóvásának jogi biztosítéka. Véleménye szerint a jogi szabályozás terén a jövőben sem várható változás, mert a rendkívüli módon kifejlődött svájci kommunális autonómia és a magántulajdon háborítatlanságának elve kizárja az állami befolyás növelését. Ennek következtében nem a jogi szabályozás erőltetésében, hanem abban jelöli meg az állami levéltárak feladatát, hogy azok a kölcsönös bizalomra alapozva, mintegy önként nyújtsanak segítséget a községi, testületi és egyházi levéltárak tiszteletbeli archiváriusainak a levéltári anyag rendezéséhez, leltározásához és az átveendő iratanyag szakszerű kezeléséhez. Kommunális jellegű iratanyag begyűjtésére a svájci állami és területi levéltárak nem törekszenek, hanem csupán a nyilvántartási segédletek egy példányának és a biztonsági mikrofilmek őrzésével töltenek be levéltárvédelmi funkciót. A történelmi értékű magánlevéltárak megóvására csak a műemlékvédelmi törvény biztosít némi jogalapot, amely azonban messzemenően tiszteletben tartja a levéltár tulajdonosának akaratát s például a védetté nyilvánítás csak az ő beleegyezésével rendelhető el. 64