Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Labádi Lajos: Csongrád megye szolgabírói hivatalainak működése, 1728–1944 / 11–22. o.

folyamán az 1861 végén feloszlatott megyei önkormányzati testületek ismét megkezdhették működésüket. Csongrád megye Bizottmánya a kiegyezés utáni első közgyűlését 1867. április 25-én tartotta meg Szegváron, a megye ősi székhelyén. Ezen már a március 20-án kinevezett új főispán, Kárász Benjámin elnökölt. Határozatot -hoztak a tisztújító közgyűlés április 27-re történő összehívásáról. A kijelölt napon megválasztották .a megye új alkotmányos tisztikarát. A megválasztott tisztviselők május első napjaiban elfoglalták hivatalaikat.

10 A jelentős politikai, közigazgatási változások egyelőre nem érintették a m

egye járási-területi beosztását. Továbbra is megmaradtak az 186í-ben kialakított járások, ill. az azokon belül szervezett kerületek. A szolgabírók feladatköre sem változott: a megye közvetítő, külső tiszt viselőjeként intézték járásuk kerületük közigazgatási ügyeit. Az 1868. évi 54. te. értelmében elsőfolyamodású bíróságként változatlanul ítélkeztek a hatáskörükbe utalt kisebb jelentőségű bírósági ügyekben. E tekintetben átmenetileg nem eredményezett változást az 1869: 4. te. sem, amely pedig kimondta az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elkülönítését. A szolgabírói hatáskör vonatkozásában a köztörvényhatóságok rendezéséről kiadott 1870: 42. te. hozott számottevő változást. Közigazgatási tekintetben a szolgabírák szerteágazó hatásköre alig csökkent, de figyelmet érdemelt, hogy a rendezett ttanácsú városok kikerültek a szolgabírói hatalom alól. Ennél is lényegesebb volt az, hogy a tc-ben már nem történt említés a szolgabírák bíráskodási jogáról. Az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről és életbelépéséről szóló 1871: 31. és 32. törvénycikkek kibocsátása után véglegessé vált, hogy igazságszolgáltatási jogkörük megszűnt, illetve a peres eljárást nem igénylő kisebb kihágási esetek elbírálására zsugorodott. Csongrád megyében az 1870: 42. te. végrehajtása együtt járt a járási beosztás megváltoztatásával is. A törvény rendelkezéseit figyelembe véve 1871 folyamán kidolgozták a megye új szervezési szabályrendeletét. Ennek értelmében a megye területét két járásra osztották: tiszáninneni és tiszántúli járásra. A hagyománynak megfelelően a tiszáninneni járásba a Tisza jobb partján, a tiszántúli járásba a Tisza bal partján fekvő községek és puszták kerültek. A rendezett tanácsú városokat — Csongrád, Hódmezővásárhely, Szentes — ezúttal nem sorolták be a járásokba. A tiszáninneni járás székhelyéül Kistelek községet jelölték ki. A járáshoz az alábbi települések tartoztak: Kistelek, Algyő, Tápé, Horgos, öttömös, Sövényháza, Dócz, Anyás, Homok, Alsó-Pusztaszer, Felső-Pusztaszer, Kis-Pusztaszer, Felgyő, Csany, Síróhegy, Baks, Fehértó és Tömörkénynek a Pallavicini uradalomba tartozó része. 1878-ban a járás székhelyét a megyébe újonnan bekebelezett Kiskundorozsmára helyezték át. A tiszántúli járás székhelye Szegvár község leftt. A járáshoz tartozó települések: Szegvár, Mindszent, Téglás, Kenyere, Sámson, Szőllős, Üjváros, Mágocs, Derekegyháza, Királyság, Fábiánsebestyén, Teés és a tiszáninneni járásban fekvő Tömörkénynek a községi része. 1883-ban a járás székhelyét Szegvárról Mindszentre helyezték át. Ugyanekkor került a megye székhelye Szegvárról Szentesre. 1881-ben módosult a tíz évvel korábban kialakított járási beosztás. Ez öszszefüggésben volt azzal, hogy Csongrád városa 1880-ban lemondott rendezett tanácsú jogállásáról és nagyközséggé alakult. Státusesésének ellensúlyozására kérvényezte egy új járás kialakítását, Csongrád székhellyel. A belügyminiszter hozzájárult a kérés teljesítéséhez, így 1881 januárjában megalakult a csongrádi járás. Területéhez csatolták Kistelek, Csanytelek és Felgyő nagyközségeket, valamint Felső-Pusztaszer és Fehértó pusztákat, amelyek eddig a tiszáninneni járáshoz tartoztak.

11 16