Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Mraz, Henrike: A kamarai igazgatás kezdetei a Bánátban / 28–42. o.

A Bánátban 2 gyalogos, 6 vértes és 5 huszárezred maradt; ehhez jött 12 zászlóalj gyalogos. Temesváron további 7 gyalogzászlóalj állomásozott, mint helyőrség. Ezenkívül a városban volt egy tüzérkapitány 65 emberrel, mint vártüzérség és egy osztály tábori tüzérség. Mint Wallis gróf egy október 16-án összeállított szolgálati táblázatban megadja, az ostromnál elszenvedett veszteségek után egy zászlóalja tényleges állománya 600—650 főre rúgott/'

0 A katonai személyzethez tartozott a várban egy tábori orvos, egy seborvos, egy gyógyszerész, egy postatiszt, egy hadbíró és a börtönőrök, a térparancsnok, a városhadnagy, a hadbiztosság élelmezési és számviteli hivatalnokai és végül a tábori kancelláriából egy fogalmazó és egy írnok.

41 Az önálló polgári igazgatás felállítására, tekintettel a háborús viszonyokra, még egyáltalán nem gondolhattak. Az országrész a Dunától északra egészében katonai ellenőrzés alatt állt. Savoyai Jenő Bécsbe való visszatérése előtt megfelelően gondoskodott a katonai főparancsnokságról. Először a temesvári helyőrségparancsnok tisztét töltötte be. Október 21-én közölte a császárral: „Időközben, míg más berendezkedés történik, Wallis gróf tábori főstrázsamestert (vezérőrnagyot) rendeltem oda (ti. Temesvárra), mint ideiglenes parancsnokot."

42 Ugyanebben a levélben Jenő herceg hangsúlyozta egy vezénylő tábornok kinevezésének szükségességét a Bánátban, ámde erről döntést még nem hozott: „A vár parancsnoka mellett még egy lovassági tábornoknak vagy táborszernagynak kell a Bánátban maradnia, amiről a körülményeknek megfelelően a döntés még meghozandó." A hadvezér vázolta a katonai problémákat: ,,A berendezkedés annál nehezebben megoldható, mivel ha gyenge, könnyen összeomlik, de ha erős és kiterjedt, akkor megélhetést nem lehet találni egy olyan országban, ahol őfelsége serege oly hosszan állomásozott, s tatárok és törökök mindig büntettek, ostromoltak, égettek és romboltak és ahol a lakosokat a fogságtól való félelem elűzte; nem lehet elhallgatni, hogy sem Pancsovát, sem Üj-Palánkát nem foglalták el és bizonytalan, ezt a két helyet beveszik-e."

43 Az Erdélyben állomásozó csapatok vezénylő tábornokává Jenő herceg Stefan von Steinville gróf lovassági tábornokot nevezte ki. A számára október 26-án kiállított instrukció a Bánátra nézve már Mercy grófot említi ebben a tisztben.

44 Másnap hozta Savoyai az Udvari Haditanács, melynek elnöke volt, tudomására két Temesvárra vonatkozó személyi döntését, ámde Mercyt nem említette.

45 Itt a Heister ezredben szolgáló Rollois kapitány temesvári térparancsnokká és Philosi őrmester városhadnaggyá történt kinevezéséről volt szó.

46 Rollois 1718 januárjáig maradt ebben a tisztében, majd Kassára helyezték.

47 Jenő herceg október 28-án közölte a császárral C. F. Mercy gróf, lovassági tábornok kinevezését bánáti vezénylő tábornokká.

48 Ebben az iratban jelentést tett egy Mercyre vonatkozó instrukcióról is, „amelyről ő császári felségének másolatot kell küldeni". Jenő herceg helyzete, mint főparancsnoké és az Udvari Haditanács elnökéé, oly megtámadhatatlan volt, hogy intézkedéseiben szabad keze volt, ámbár ebben az ügyiratban rendelkezéseihez a császártól „legfelsőbb hozzájárulást" kért. Mercy

49 1666-ban Lotharingiában született. Mind apja, mind nagyapja a császári seregben szolgáltak. 1682-ben lépett C. F. Mercy a hadseregbe, a török háborúban többször kitüntette magát és 1687-ben Zentánál Jenő herceg alatt mint főstrázsamester harcolt. A spanyol örökösödési háborúban különösen elnyerte Jenő herceg megbecsülését. 1702-ben ezredes, 1705-ben tábori főstrázsamester (vezérőrnagy), 1706-ban altábornagy. Az újabb török háború kitörése előtt lovassági tábornokká nevezték ki. Harcolt Péterváradnál és Temesvárnál és 1734-ben bekövetkezett haláláig meghatározta a Bánát fejlődését. Az adminisztráció élén mint az országrész kolonizátora működött. Tevékenységét a délkeleten, Szicíliában (1719—1720) és Korzikán (1731—1732) történt 36