Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Mraz, Henrike: A kamarai igazgatás kezdetei a Bánátban / 28–42. o.

nagyon fontos szerepet. Ezek a bevételek adták az úri. camerálét. Másfelől voltak az ún. contributionálék, közöttük a rendek által évente az uralkodók számára megszavazott adók. Ez a pénz szolgált a hadikiadások fedezetéül. Az adómegajánlási jog a rendek gondosan és féltve őrzött jogai közé számított. A császár előterjesztését a rendekhez az Udvari Kamara szakvéleménye alapján dolgozták ki. Azokra a bevételekre viszont, amelyek a császárt, mint a birodalom fejét illették, itt nem voltak tekintettel. Egy szabályos pénzügyi háztartás, egy költségvetés kidolgozásáról ebben az időben még szó sem lehetett.

7 Azok az alapelvek, amelyek I. Lipót alatt a neoacquistica megszervezésére irányadóak lettek, a Bánát és a pozsareváci békében megszerzett területek berendezésére tett intézkedésekben éledtek fel. Az előzmények közé tartozik, hogy 1687/1688-ban összeült a magyar országgyűlés. Egyidejűleg 1687 októberében I. Lipót megbízott egy bizottságot a felszabadított magyar területek igazgatásának végleges szabályozásával. Ámde ez csak 1688 nyarán kezdte meg tevékenységét. A bizottságban Theodor Heinrich Strattmann gróf osztrák kancellár, Rüdiger Strattmann gróf, az Udvari Haditanács elnöke, Wolfgang Andreas Orsini-Rosenberg gróf, az Udvari Kamara elnöke, Wenzel Norbert Oktavian Kinsky gróf cseh főkancellár, Leopold Kari Kollonich gróf győri püspök és Ferdinánd Dietrichstein herceg császári főudvarmester, mint elnök vettek részt.

8 Feltűnő, hogy a testületnek csak egy abszolút császárhű magyar méltóság volt a tagja. Kollonich gróf, aki Bécs ostromának kemény napjaiban lett ismert és népszerű, az Einrichtungswerk ... hajtóerejévé vált. Kollonich horvát családból származott, 1631-ben Komáromban született, a jezsuitáknál tanult és a korán elhunyt IV. Ferdinánd király (I. Lipót idősebb testvére) apródja volt. Később bécsújhelyi püspök, 1683-ban mint legmagasabb egyházi méltóság az ostromlott Bécsben maradt, míg a bécsi főpap, a kapucinus Marcus Sinelli a császárral Passauba ment. Már 1672 óta viselte a Magyar Kamara elnöki tisztét. A továbbiakban kalocsai, majd esztergomi érsek, s érseki bíborral is kitüntették. 1690—1692 között a bécsi Udvari Kamara élén állt. Nem a nagy tehetség, hanem a megvesztegethetetlenség jellemezte őt. A magyaroknál nem talált rokonszenvre, számukra a császári centralizmus és a harcos katolicizmus tipikus képviselője volt.

9 Az említett bizottság számos (kb. 80) ülésének eredménye egy terjedelmes írásmű lett: előterjesztés a Magyar Királyság berendezésére 1688-ból.

10 Kollonich már ekkor is egy rendszeres telepítési politikát képviselt. Számára ez az ország gazdasági megszerzésének elengedhetetlen előfeltétele volt. Ebben a német telepeseket előnyben részesítette. Kollonich nem bízott a magyarok nyughatatlan természetében.

11 Ez a gyanakvás a magyarokkal szemben egyébként a katonai körökben is mélyen gyökerezett. A Wesselényi-féle öszszeesküvés a szemükben cáfolhatatlan bizonyítékot jelentett. A fenntartásoknak klasszikus megfogalmazása található R. Montecuccoli herceg, császári tábornagy „L'Ungheria nell' anno 1677" c. írásában, amelyben a magyarokat, mint büszke, nyughatatlan, állhatatlan és semmivel sem elégedett embereket jellemezte; lázadók, rablók, elvetemült emberek, s minden kísérlet a megváltoztatásukra hasztalan. A magyarokat sem bölcsességgel kormányozni, sem enyheséggel megnyerni, sem törvényekkel vezetni nem lehet. Ennek a népnek az akaratán vesszővel lehet uralkodni és szigorúsággal összetartani.

12 A Bánát, kis Oláhország (kleine Walachei)

13 és Szerbia

14 számára készült berendezkedési tervben Magyarország külső és belső biztonsága fontos szerepet játszott. Savoyai Jenő magatartásában, amelyet ő minden, a Bánátot és a 30