Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Bertényi Iván: Barrwy-i Simon 1417. évi címereslevele / 24–27. o.

BERTÉNYI IVÁN Barrwy-i Simon 1417. évi címere.4evele Igen tanulságos címeresleyelet állított ki Konstanzban 1417. május 20-án Zsigmond magyar királyi titkos (?) kancelláriája. A megadományozott Barrwy-i Simon rokonaival együtt azokért az érdemekért kapta a kitüntetést, amelyeket ura szolgálatában Istriában, Lombardiában, Franciaországban, Aragóniában, Angliában és Németországban, tehát Európa legkülönbözőbb országait beutazva teljesített.

1 Ilyen vonatkozásban tehát a címeradomány a heraldikai szociológia szempontjából is igen érdekes: egy magyar nemes európai horizontú uralkodója társaságában és szolgálatában, annak politikai céljait elősegítve szerez érdemeket és kap még külföldön magyar címeradományt, amely adományról a címereslevelet az uralkodóját Konstanzba is követő magyar királyi kancelláriai részleg állítja ki. De nemkülönben érdekes a címereslevél a szűkebb értelemben felfogott heraldika szempontjából is: kék pajzsfővel ellátott, arany mezejű pajzsban címerképként hullámos, kék pajzstalpon álló, csőrében aranygyűrűt tartó aranykoronás fekete madarat, minden bizonnyal hollót ábrázol, amely első pillanatra a Zsigmond király uralkodása alatt felemelkedő Hunyadi-család címerállatára emlékeztet; e holló (heraldikailag) balra néz. Végül további heraldikai érdekesség, hogy az ezüstsisakot és címerpajzsot övező sisaktakaró bélése hermelin, ami azért tanulságos, mert a vonatkozó szakirodalom állítása szerint a nyugati heraldikában oly népszerű bundabőrök a középkori Magyarországon ismeretlenek voltak.

2 A Barrwy-i ármális heraldikai különlegességei közül a legegyszerűbb a „fordítva álló", balra néző madár miértjének a magyarázatát adnunk: míg a német birodalmi címereslevelek címereit az oklevél közepére volt szokás festeni, az éppen Zsigmond király uralkodása alatt elterjedő magyarországi ármálisoknak az elejére helyezték el a címert. így, ha a címerkép „előre", azaz jobbra nézett volna, hátat fordít az uralkodó nevének, amely az oklevél első sorának az elején található intitulatióban áll. Ez sértette volna a kor címerművészetére jellemző „heraldikai udvariasságot", s többnyire úgy segítettek rajta, hogy a címer emberi, állati alakjait balra fordították, s így azok szembenézhettek a címereslevelet kiállító uralkodó nevével.

3 A címer sisaktakarójának a belső oldalán látható tincsek érdekessége, hogy amennyiben hermelinnek értelmezhetők, nem állhat meg a bundabőrök magyarországi heraldikai felhasználását tagadó felfogás. E szempontból nagyon tanulságos, hogy a Barrwy-i címereslevél megtalálását és 1894-es publikálását követően hamarosan Tfagányi] K[ároly] már úgy üdvözölte a Barrwy-i címert, hogy az „egyetlen az összes magyar heraldikában, amelynek a bélése hermelin".

4 A századforduló idejének nagy magyar heraldikusa, Fejérpataky László azonban pár évvel később, amikor az általa szerkesztett Magyar Czimeres Emlékekben kiadta a Barrwy-i címert, színes ábráján bemutatta ugyan a tincseket, de a szövegben „takaró: kék-sárga" formában írta le a címer vonatkozó 24