Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - G. Vass István: Az Új Magyar Központi Levéltár gyűjtőköre és iratbeszállítási politikája: jegyzetek a levéltár szervjegyzékének és fondjegyzékének összeállítása közben / 3–15. o.

Ehhez azonban — mint alább még lesz róla szó — az kellene, hogy differenciáltabb legyen a központi levéltárak hálózata, illetve az egyes szaklevéltárak valóban tehermentesítsék az általános levéltárakat. összehasonlításul egyébként azért választottam az 1982. évi adatokat, mert az már a vidéki vállalatok átvétele utáni állapotot tükrözi, tehát azóta hatásköri módosulás nem történt. Ami változás a táblázatból kiolvasható, az túlnyomórészt az intézményrendszer önmozgását, dinamikus változását mutatja. Mintegy 20%-kal

14 emelkedett a központi államigazgatási szervek száma és ugyancsak mintegy 20%-kal

15 a vállalatok száma. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az eredeti, a referensek által leadott jegyzékek eléggé megbízhatóan tükrözték a XVII—XIX., valamint a XXVII—XXVIII. f ondfőcsoportba tartozó szerveket, ugyanakkor meglehetősen sok pontatlanság volt az intézmények és különösen a vállalatok listáiban. A pontatlanságok forrásaira, fajtáira fentebb már utaltam. Ezek némelyikéről szeretnék most bővebben szólni, mert hasonló kérdések valamennyi levéltárban felvetődhetnek. 3. „Nem minden szerv szerv, ami annak látszik!" A kissé karikírozottan megfogalmazott címmel arra akarok utalni, hogy bennünk levéltárosokban furcsa, kettős lélek lakozik. Miközben — olykor — kézzel-lábbal tiltakozunk az irattárfelügyeleti munka ellen, s legszívesebben „kivonulnánk" az iratkezelés területéről, aközben — legalábbis egyes kollégák — meg vannak róla győződve, hogy a történeti értékek fennmaradását csakis az ő erélyük és jelenlétük biztosíthatja, s önnön nagyságukat vélik növelni azzal, ha fennhatóságukat minél több szervre kiterjesztik. Az ilyen kollégák gyakran térnek vissza kiszállásaikról azzal a felkiáltással: „Találtam egy szervet!" Az ilyen „találtam.. ."-típusú szervről azonban gyakran kiderül, hogy vagy más levéltár illetékességi körébe tartozik, vagy igazában nem is tekinthető önálló fondképzőnek. Ez a jelenség leginkább a vállalati szférára jellemző, s olykor a levéltáros utánjárása nélkül is szembetalálkozunk vele. Hadd hozzak először egy triviális példát. Az Ásványolaj forgalmi Vállalat (ÁFOR), mint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tagvállalata az UMKL illetékességi körébe tartozik. Eléggé komikus dolog, hogy időnként az ország különböző pontjain működő benzinkutak vezetői — minthogy nyilván törvénytisztelő állampolgárok — megküldik hozzánk iratselejtezési jegyzőkönyveiket, amit mi nagyvonalúan mindig jóvá is hagyunk. Gyanítom, hogy más benzinkutak esetleg a területileg illetékes levéltárnak küldik meg jegyzőkönyveiket. Nem tudom, hogy ők hogy járnak el, de gondolom egyszer s mindenkorra egyetérthetünk abban, hogy az ÁFORkutaknál nem keletkezik történeti értékű irat, a levéltáraknak nem kell foglalkozni se iratkezelésükkel, se iratselejtezéseikkel. Értesíteni kellene tehát őket, hogy selejtezéseiknél csak a bizonylati fegyelemmel kapcsolatos előírásokra, s az esetleges vállalati belső szabályzatokra kell tekintettel lenniük, a levéltár nem gyakorol felettük felügyeletet. A probléma természetesen ennél sokkal bonyolultabb, s nem mindig ilyen egyszerű a megoldása. Beküldte hozzánk selejtezési jegyzőkönyvét a Nyíregyházi Centrum Áruház is. Többen felhördültek nálunk: Igaz, hogy a Centrum Áruházak Vállalat az illetékességünkbe tartozik, de hát csak nem fogjuk már a vidéki áruházak iratkezelését is ellenőrizni!? (Gyanítom, hasonló — csak éppen ellenkező előjelű — felhördülést vált ki az eset a nyíregyházi levéltáros kollégákban is.) 6