Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - HÍREK - Dóka Klára: Összefoglaló a MKE Levéltári Szekciója működéséről, 1981–1986 / 86–91. o.

szült, a könyvtárakkal kapcsolatos füzetet a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, az egyetemi levéltárakról szólót az Űj Magyar Központi Levéltár jelentette meg. Kiadványok vonatkozásában járható útnak a levéltárakkal való együttműködés, házinyomdáik igénybevétele bizonyult, csupán a 2. füzet készült a kaposvári nyomdában. A szekció külföldi kapcsolatait a szerény anyagi lehetőségek erősen befolyásolták. Külföldi előadó három rendezvényen volt: a Nemzeti Levéltári Napon, a jubileumi vándorgyűlésen és az egyetemi levéltárak bemutatásán. 1983 áprilisában — Rainer Egger, az Osztrák Levéltáros Egyesület titkára vezetésével 40 osztrák levéltáros volt a szekció vendége, 1984 júniusában pedig bajor levéltárosok egy csoportja tett Magyarországon látogatást. 1986-ban felvettük a kapcsolatot a szlovákiai levéltárosok szervezetével. A szekció vezetősége az elnökkel együtt kilenc főből állt, választásra 1981. áprilisban és 1982. novemberben került sor. A választott tagok méHett a nagyobb létszámú budapesti levéltárakból egy-egy felkért összekötő segítette a munkát, és alkalmanként bekapcsolódtak vidéki aktivisták is. A szekció elnöke, Ságvári Ágnes nagy szakmai és nemzetközi tapasztalatait felhasználva páratlan energiát fordított az egyesület megszervezésére, az egyes rendezvények népszerűsítésére. Sajnos azonban megbízatása idejének több, mint hétharmad részét külföldön töltötte, így a folyamatosság biztosítása a vezetőségre, zömmel annak pesti tagjaira maradt. Az 1981-ben megválasztott vezetőség — az elnökön kívül — a következőkből állt: Bán Péter, Bencze Gézáné, Dóka Klára, Jároli József, Kiss Mária, Kormos László, Sándor László; valamint Bandi Zsuzsanna (OL), Berényi Ildikó (UMKL) összekötő. 1982-ben Jároli József, Koroknai Ákos, Sándor László megvált tisztségétől, és helyettük Bariska István, Csorba Csaba, Pap Gáborné lépett be. Az OL összekötője Spekmer Enikő, az UMKL-é Réfi Oszkó Magdolna, a Pest Megyei Levéltáré pedig Rády Zoltánná lett. Jelen összefoglalásnak nem lehet feladata a nehézségek elemzése, ezért csupán a legfőbb gondra, az anyagi bázis csaknem teljes hiányára hívjuk fel a figyelmet. A befizetett tagdíjból a MKE évente kb. 15%-ot utalt évente a szekcióhoz vissza (1986-ban például 3000 Ft-ot), ami még a külső előadók díjait sem fedezte. Ezért szükség volt arra, hogy egyes kiadások fedezéséhez a Levéltári Osztálytól kérjünk segítséget. Mivel a szekció nem volt önálló jogi személy, nem rendelkezhetett pénzével, így a tagdíj mellett az eladott kiadványok ára is a központi költségvetés része lett, és ez lett volna a sorsa egyes intézmények (pártoló tagok) támoagtásának is. Mivel a szekció tagsága 3%-át sem tette ki a könyvtárosok létszámának, a MKE szervezetén belül a külön gazdálkodást nem lehetett megoldani. A rendezvények szervezésével kapcsolatos posta- és egyéb (pl. xerox-) költségeket a BFL és az UMKL bocsátotta rendelkezésre, amely hozzájárulás nélkül a szekció működésképtelenné vált volna. A legfőbb „tőkét" azonban a munkatársak lelkesedése, szakma iránti elkötelezettsége jelentette. A levéltárosok az előadásokért, a kiadványok kézirataiért, szerkesztésért vagy a külföldiek kalauzolásáért nem kértek anyagi ellenszolgáltatást még olyan esetekben sem, ha arra lehetőség lett volna. Mint ismeretes, az 1986-os évben nemcsak a négy évvel ezelőtt megválasztott vezetőség megbízatása járt le, hanem az eltelt öt év tapasztalatai alapján az önálló egyesület előkészítése is megindult, ahogyan azt az alakuláskor összeállított programnyilatkozat ;is ígérte. Bár a rendezvények visszhangja pozitív volt, az utóbbi hónapokban a szekció működését — jobbító szándékkal — több kritika érte. Hogy a mérleg pozitív vagy negatív, ahhoz szolgáljon adalékkal a noszvaji levéltári fórum, ahol az intézmények jelenlevő képviselői 90 *