Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - MÉRLEG - Bárány Ferenc: Dokumentumok a népi demokratikus forradalom történetéhez Győr-Sopron megyében (1945–1948). Győr, 1986. / 79–80. o. - Honvári János: Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből. 1948–1956. Debrecen, 1986. / 79–80. o.

1953. júniusi, 1955, márciusi és 1956. júliusi ülése.) Ezen belül három tematikusalfejezetre bontva, keletkezésük időbeni sorrendjében közlik a dokumentumokat. Ez alól talán a 223. sz. dokumentum esetében kivételt lehetett volna tenni, hiszen az 1955. december 12-én készített beszámolójelentés a tanácsrendszerre való áttérés előtti városi közgyűlés kommunista frakciójának tevékenységéről szól, közlése az I. fejezetben is indokolt lenne. A szerzői kollektívának a legtöbb gondot a politikáról szóló alfejezet öszszeállítása okozhatta. A magyar közigazgatás történetében évszázados „hagyománya" van a centralizációs törekvéseknek; nem kivétel ez alól a dokumentumkötetben vizsgált korszak sem. Talán nem túlzás azt állítani, hogy helyi politikáról éppen az 50-es években beszélhetünk a legkevésbé, a szigorúan központosított irányítás a legteljesebb részletességgel kijelölte a közigazgatási apparátus feladatát. És nemcsak a célokat, hanem azok végrehajtásának módszerét is. Nem véletlen, hogy ennek az alfejezetnek a gerincét a közigazgatás iratanyaga teszi ki és az olvasónak hiányérzete támadhat, ha a koalíciós pártokról (amíg egyáltalán léteztek), azok megszűnésének körülményeiről, a társadalmi szervezetek (szakszervezet, ifjúsági szövetség, nőszövetség stb.) tevékenységéről kíván képet alkotni. De még a kommunista párt belső életéről is viszonylag keveset tudunk meg. A gazdasági élet alakulásának bemutatásakor már sokkal bővebb merítési bázissal rendelkeztek a kutatók. Mivel az egyesítéssel létrehozott Hajdú-Bihar megye gazdaságára a fentebb említett időben még mindig az agrárszektor nyomta rá a bélyegét, ezért különösen nagy súlyt kapnak a dokumentumkötetben a mezőgazdasággal foglalkozó iratok. Jelentőségének megfelelően a kiadvány legtöbbet a termelőszövetkezetekkel foglalkozik, de képet kapunk az őszi-tavaszi mezőgazdasági munkák alakulásáról, a sok tekintetben hamarosan formálissá váló mezőgazdasági munkaversenyről, a parasztságra háruló, 1951— 1952-ben már elviselhetetlen mértékűvé fokozódó beszolgáltatási kötelezettség alakulásáról, az osztályharc állandó éleződésének hibás sztálini koncepciója jegyében fogant kuláktalanításról, a mezőgazdasági szakoktatásról. A (mezőgazdaság nagyüzemi átszervezéséről szóló dokumentumok között a szervezési kampányok, a taglétszám, a bevitt földterület és állatállomány számszerű bemutatásán túl szívesen olvasnánk több olyan jelentést is, amely a termelőszövetkezetek gazdálkodásának nehézségeiről és termelési színvonalának alakulásáról tanúskodik. Az iparról érdemtelenül kevés szó esik, a helyi ipar mellett a minisztériumi iparról csak elvétve találunk adatokat, aminek az a magyarázata, hogy a kötet összeállítói kizárólag helyi forrásokat közöltek. Az életszínvonal visszaesésére a jegyrendszer ismételt bevezetése, a megújuló terv- és békekölcsön jegyzési kampányok, a fokozódó ellátási nehézségek, a rendszeressé váló normaszigorítások utalnak. A iharmadik alfejezet a közoktatás, a kultúra, a kommunális ellátás, az egészségügy és a sportélet dokumentumait villantja fel. Kár, hogy a szerzői gárda az országos iratgyűjtő helyek rendkívül gazdag forrásanyagát nem hasznosította. Kiaknázatlan maradt sok fontos helyben fellelhető dokumentum is, így például a főispáni bizalmas iratok, a tanácsok TÜK-iratanyaga stb. Bár a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvéből gyakran olvashatunk részleteket, mégis ezt a — nézetem szerint legfontosabb — helyi forrást jobban vallatóra lehetett volna fogni. A napirenden szereplő témákhoz készített beszámolók ugyanis — amelyekkel talán terjedelmi okok miatt nem találkozunk, vagy esetleg azért, mert nem maradtak fent — általában sokkal mélyebben elemzik a problémakört, mint amennyire 82