Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - MÉRLEG - Blazovich László: Makk Ferenc: Magyarország a XII. században. Bp., 1986. / 77–78. o.

MAKK FERENC Magyarország a XII. században Gondolat Kiadó, Budapest 1986, 211 pag. A Magyar História-sorozat 22. köteteként jelent meg Makk Ferenc munkája, amely a XII. századi Magyarország történetét mutatja be. A széles körben ismert sorozat darabjai a magyar történelem iránt érdeklődők nagy táborához szólva a legújabb kutatási eredményeket felhasználva készülnek. Szerencsés ötvözetét adják a tudományos és népszerűsítő igénynek. Ebben a szellemben született Makk Ferenc könyve is, amely a magyar történelem egy olyan időszakát mutatja be, .amely kevésbé áll a kutatói és olvasói reflektor fényében. Nem véletlen ez, hiszen a XI. században az államalapítás és a vele kapcsolatos nagy történelmi átalakulás harcai, a trónvillongások és a külső támadások elhárítása hálás témát adnak történésznek, szépírónak egyaránt. így áll ez a XIII. századdal is, az aranybullák, a tatárjárás és a tartományurak korával. A két, jelentőségében, úgy érezzük, máig ható korszak között képez hidat a XII. század, amelyen értő szemmel és biztos tudással kalauzolja végig iaz olvasót Makk Ferenc, miközben a lovag szent I. Lászlótól III. Béla uralkodásának végéig jutunk el. A XII. században nem fenyegette az országot a létét fenyegető külső veszély, az állam mindenkori vezetőinek azonban, amint a szerző kimutatja, mindvégig ügyesen kellett eligazodniuk a nemzetközi erőviszonyok között. A két császárság (bizánci és német-római), valamint a pápaság erőviszonyainak alakulását kellett mindvégig leginkább szemmel tartania a .királynak és környezetének a belső politikai feladatok mellett. I. Lászlótól kezdve például a pápaság és császárság küzdelmében a 'magyar királyok általában a számukra kisebb veszélyt jelentő pápaságot támogatták. Az időnként jelentkező német hódító törekvések mellett Bizánc szándékaira is figyelni kellett. Éppen nagyhatalmi helyzetének utolsó évtizedeiben, III. István uralkodásának idején volt a görög császárság befolyása a legerősebb, még a Szerémséget, valamint Horvátországot, Dalmáciát és Boszniát is hatalmába kerítette. A helyzetet jól illusztrálja a könyv 201. oldalán közölt térkép. A magyar uralkodók az ország közvetlen szomszédaival: az osztrák őrgróffal, ill. herceggel, a cseh királlyal, az orosz fejedelmekkel, Szerbiával és Horvátországgal is állandóan (hol baráti, hol ellenséges) kapcsolatban álltak. Éppen a XII. század az, amikor Dalmácia és Bosznia egy részének megszerzésével (I. László, Kálmán, III. Béla) hosszú időre nagyobbítani tudták az országot, ám az északkelet felé irányuló expanziós kísérletek nem vezettek eredményre. A szerző az országnak mind a nagyhatalmakkal, mind a közvetlen szomszédaival állandóan változó és alakuló kapcsolatait pontosan, számos új eredményt felmutatva kíséri végig. Mindez nem véletlen, hiszen előzőleg számos tanulmányt tett közzé diplomáciatörténeti témákban helyi, országos és kül77