Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - KILÁTÓ - Jancsó Éva: Tanulmányúton Franciaországban / 68–76. o.

palotában levő központi raktárban van, de helyszűke miatt az utóbbi évek"ben több új bázis megépítése vált szükségessé. Az egyik a tengerentúli szekcióé. Ez a részleg kapta örökül Francia-Kanada egykori minisztériumának (könyvtárát és .anyakönyveit, és 1961-ben lett az Archives nationales-hoz kapcsolva. Állományához tartoznak az egykori Gyarmatügyi Minisztérium tengerentúlra, Szaharára, Indokínára, Algériára és a missziós telepekre vonatkozó levéltárai is. Hatalmas anyagát régi és elavult párizsi székhelyéről épp ebben az évben teljesen Aix-en-Provense-ba költöztetik át. Közeli cél, hogy az ottani új raktárbázist — szoros együttműködésben a helyi egyetemmel — jelentős kutatási ós oktatási központtá fejlesszék. A másik, egyben a legjelentősebb és általunk is meglátogatott részleg a fontainebleau-i „levéltárváros" (Cité des archives contemporaines de Fontai•nebleau) már előremutat a XXI. század levéltárai felé. Teljes elkészültekor 10 egyenként 80 000 ifm-nyi anyag befogadására képes egységből fog állni, teljes kapacitása tehát 800 km lesz! 1984 óta a 2. egység is üzemel, jelenleg pedig már 220 km anyag nyert itt elhelyezést. Itt történik a központi adminisztráció, a minisztériumok iratanyagának prearchiválása számítógépek segítségével. Távlatilag egy-egy egységét az államosított üzemek, szakszervezetek és társaságok, illetve az Ile-de-France régió levéltárainak szánják. A harmadik az espeyrani központi mikrofilmraktár. 1973 óta őrzi az Archives nationales és a megyei levéltárak eredeti tekercseit és készít róluk másolatokat. Közművelődési munka a levéltárakban Az Archives Nationales sokrétű és minden tekintetben a kutatók igényeit és színvonalas kiszolgálását szem előtt tartó szolgáltatásai közül engem elsősorban igen széles körű közművelődési tevékenysége ragadott meg, mely révén a levéltárak állandóan és látványosan jelen vannak a kulturális életben. A történelmi folyamatok mind jobb megértését színes kiállítások rendezésével és levéltári kiadványok megjelentetésével próbálják segíteni. Mivel pedig a múzeum évi 325 000 látogatójának közel kétharmada iskolás, a kiállításokat az oktatómunka szoros részének szánják, jó alkalomnak tartva a múzeumlátogatást (mely Párizsban — mint említettem — egyben levéltár-látogatás is, vidéken pedig a levéltárak oktatókabinetjei adnak otthont a helytörténeti kiállításoknak) az eredeti történeti forrásokkal való ismerkedésre. A helyzet tehát vidéken :s hasonló, nem kizárólag fővárosi jelenségről van szó. Bizonyíték erre, hogy 1982/83-ban a kulturális célra kapott állami támogatást 44 megye az oktatási szolgálat fejlesztésére és kiállítások rendezésére használta fel: tárlókat és tablókat, illetve új eszközöket vásárolt audiovizuális szemléltetéshez. Emellett a vidék kisebb városaiba és falvaiba — a mi mozgókönyvtárainkhoz hasonló — ievéltárbuszokat (archivobus) indítanak, elsősorban a megye, a közeli város vagy a falu történetéhez kapcsolódó dokumentumokkal, hogy az ottani gyerekekkel is megismertessék és megszerettessék a történelem írott •emlékeit. A felnőttek számára pedig a fővárosban és vidéken egyaránt rövid tanfolyamokat szerveznek, amelyeken a paleográfia rejtelmei mellett rövid esemény-, hivatal- és jogtörténeti áttekintést kaphatnak, a hallgatók kívánsága szerint kiegészítve a címer- és pecséttani alapismeretekkel is. A levéltárak célja tehát nem az amatőr kutatók kirekesztése a kutatóter74