Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - KILÁTÓ - Jancsó Éva: Tanulmányúton Franciaországban / 68–76. o.

A magánlevéltárak őrzését szintén az általuk képviselt történeti érték védelmében rendeli el. Rendezésüket, (kezelésüket és kivitelüket az ország határain túlra az állam állandó ellenőrzése alatt tartja, és esetleges eladásuk esetén rájuk elővásárlási joggal bír, illetve kivitelük esetén mikrofilmet készíthet róluk. Végül a törvény igen szigorú büntető szankciókkal sújtja a visszaéléseket. A levéltári hálózat A levéltárügy legfőbb irányítója Franciaországban j>elenleg a Kulturális Minisztérium (Ministére de la Culture) felügyelete alatt álló Francia Levéltári Igazgatóság (Direction des Archives de Francé), mely mint adminisztratív szerv koordinálja és ellenőrzi az összes, az ország területén működő levéltár tevékenységét. Vezetője (Directeur général des Archives de Francé) egyben igazgatója az Országos Levéltárnak 'is (Directeur des Archives nationales). A francia levéltári rendszer — párhuzamosan az állam szervezeti és közigazgatási struktúrájával — az Országos Levéltár mellett megyei, községi, sőt az új decentralizációs törvény életbelépésével (1983. július 22.) most szerveződő regionális levéltárak hálózatából áll. Amit az Archives nationales-ról tudni kell A franciák levéltári hálózatában központi és meghatározó szerepet játszó Archives nationales, vagyis az országos levéltár létrehozását 1789. július 29-én rendelte el a Nemzetgyűlés saját ülés jegyzőkönyvei, rendeletei és határozatai eredeti példányainak őrzésére. Ezen alapf ondókhoz csatlakoztak azután az ancien régime bírói és a párizsi körzet kisajátított egyházi intézményeiből származó levéltárak, az emigránsok iratai, a különböző minisztériumokból és az állami adminisztrációtól származó beszállítások, az egykori Szajna megyei közjegyzői hivatalok és a különböző ipari és kereskedelmi cégek irattárai. Az 1790. december 12-i határozat az Archives nationales-t ftetrbe a királyság alkotmányát, közjogát, törvényeit alkotó 'minden rendelkezés őrzőhelyévé, 1790. augusztusától pedig az addigi öt raktárát Párizs törvényhatóságának felügyelete alatt egyesítették. Először Versailles, majd Párizsban a feuillantin, illetve a kapucinus szerzetesek zárdája, 1793 áprilisában a Konvent és 1800-tól a Bourbon-palota (ma a nemzetgyűlés székhelye) adott otthont az iratok tömegeinek. Onnan 1808ban kerültek át a Soubise-palotába, amelyet azután az Assy (1845), a Breteuil (1862), a Rohan (1927), a Boisgelin (1948), a Fontenay (1956) és a Jaucour (1962) palotával bővítettek. Jelenleg az Archives nationales több mint 300 fős munkatársi gárdája őrzi, gondozza, kutatja és teszi közkinccsé a náluk őrzött mintegy 460 000 ifm-nyi anyagot, amelynek Párizsban elhelyezett része „régi, modern és jelenkor szekciódra oszlik. Az í. a „régi szekció" (section ancienne) a VII. századtól 1790-ig keletkezett iratokat gyűjti, melyek 23 organikus sorozatot alkotnak. Emellett itt találhatók a forradalom előtti és utáni idők gyarmati és tengerészeti ügyeire vonatkozó fondók (Fonds des Colonies et de la Marine), továbbá a tengerészeti minisztérium és a külügyminisztérium iratanyaga. Ezektől a beszállítás ina is folyamatos. Ezt a szekciót egészíti ki 1. a pecséttani szolgálat, amely kb. 20 000 eredeti és kb. 81 000 másolatot 71