Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - VITA - Borsa Iván: Gondolatok a levéltárosi hivatástudatról: Történész? levéltáros? történészlevéltáros? / 44–51. o.

belül szinte önálló szakmaként alakult ki. Ennek eltérő módszereiről és elmélyültségéről jó képet kaptunk az 1985 áprilisában Budapesten tartott első Európai Levéltári Konferencia referátumaiból és esettanulmányaiból, s a vitában részt vevők hozzászólásaiból az is kiderült, hogy e téren sokkal jobb elméleti megalapozottsággal és tudatosan alkalmazott gyakorlattal, s így eredményesen végzik munkájukat. Minden európai országot foglalkoztat az új adathordozók archiválásának kérdése. Eltérés az új feladat megvalósításának különböző fokozataiban van. A nagyfokú érdeklődést mutatja, hogy a konferencia szervezőbizottsága hangsúlyozottan a tradicionális levéltári anyag problémáit jelölte meg a konferencia céljaként, az új adathordozókkal kapcsolatos felszólalások mégis előtörtek bizonyítván az érdeklődés feszítő erejét. A levéltári anyag rendezettsége és annak leírása (leírás alatt értve egy áttekintő raktári jegyzékszerű segédletnek a rendezés befejező fázisaként történő elkészítését) általános követelmény. További segédletek részletessége, szintje már eltérő. Készítésük a levéltári munkák közül kiemelkedik. Egyre terjed az adatoknak gép segítségével történő rendezése. A legfejlettebbnek tekinthető kanadai Public Archives-ben egy levéltári célokra kidolgozott gépi programcsomag rendszerében dolgozzák fel a különböző állagok segédleteinek adatait. Egyre terjed a levéltáraik és a tömegtájékoztatási eszközök kapcsolata, amelyben a levéltárak az adatszolgáltatók, az adatok „csomagolását" a tájékoztatási szakemberek végzik. Ide tartoznak a levéltárak által rendezett kiállítások, illetve a levéltáraiknak nagy történeti kiállításokon való részvétele is. Különböző fokon, de egyre szélesebb körben érvényesül az UNESCO által könyvtárak, szakmai tájékoztatási központok és levéltárak számára mintegy tíz éve meghirdetett felfogás, amely az őrzött dokumentumanyag mellett a dokumentumot igénylő személyt és kutatót és annak szolgálatát állítja előtérbe (user oriented policy). Általános munkaeszközzé és állománygyarapítóvá vált a mikrofilm (tekercs és lap) és egyre több levéltárban törekszenek a károsodást szenvedett állomány saját kezelésben történő javítására, helyreállítására. A levéltárelméleti és módszertani tanulmányok levéltári folyóiratokban jelennek meg, de meg kell említeni a levéltárak által készített ikézikönyveket is. Ami a levéltárakban készülő egyéb kiadványokat illeti, ez a munka kizárólag a levéltár által őrzött iratanyag ismertetését vagy az iratanyagban eligazodni kívánó érdeklődő tájékoztatását szolgáló segédlet és a levéltár valamely értékes irategyüttesének közzétételére szorítkozik. (Ez a helyzet egyébként kiderül Ember Győző hivatkozott tanulmányának a külföldi irodalomról adott áttekintéséből is.) A levéltárak munkájának nemzetközi áttekintéséhez tartozik annak megállapítása is, hogy a több szervezeti egységben működő nagy levéltárak közül már többségben vannak azok, amelyek az iratanyaggal foglalkozó osztályaikat nem korszakonként vagy iratképzők szerint, hanem a levéltár funkciói szerint tagolják részben vagy egészben. Ez azt jelenti, hogy külön osztály foglalkozik a gyűjtőterülettel, ideértve az liratközpontokat is, ahol ilyenek vannak; van raktári osztály, amely az iratanyag elhelyezését, a raktárak karbantartását végzi; van részleg, amely a beérkező iratanyag átvételét, állományba vételét (rendezés, leírás) tekinti feladatának. A isegédletkészítő részlegen belül már jelentkezik a korszakok vagy iratfajták stb. szerinti tagolódás, s kiemelkedő helyet foglal el az a részleg, amely hivatott gondoskodni a kutatók zökkenőmentes, egy-két órán belül történő kiszolgálásáról. A fenti felsorolás nem tekint49