Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - HÍREK - Draskóczy István: Sigismundus rex et imperator: tudományos ülés a Zsigmond-korról / 105–106. o.

Sigismundus rex et imperátor Tudományos ülés a Zsigmond-korról • Zsigmond király és császár személye, az a nagy történelmi korszak, amelyet uralkodása fémjelez, hosszú hallgatás után csak az utóbbi időben ébresztette fel ismét a kutatók érdeklődését. Ezért különösen fontos az a nemzetközi konferencia, amelyet trónra léptének 600. és halálának 550. évfordulója alkalmából rendeztek a Budapesti Történeti Múzeumban. A rendezvényen hazai történészek és művészettörténészek mellett cseh, szlovák, jugoszláv, osztrák és nyugatnémet kutatók számoltak be eredményeikről. A konferencia négy napján (1987. július 8—11.) az 1400-as évek elejének dinasztikus válságától a huszita háborúkon át a budavári szoborleletek európai párhuzamaiig a legkülönbözőbb témákban mintegy negyven előadás hangzott el. A témaválasztás sokfélesége miatt nehéz csoportosítani őket. Mégis négy nagy témakört különíthetünk el: politikatörténet, gazdaság- és várostörténet, huszita háborúk csehországi és európai vonatkozásai, művelődéstörténet. A tanácskozás alaphangját Mályusz Elemérnek a „Zsigmond-kor kutatási problémái" c. előadása adta meg. Áttekintve az uralkodóval foglalkozó történeti munkákat, a források publikálására indított jelentősebb vállalkozásokat — hazait és külföldit egyaránt —, arra hívta fel ismét a kutatók figyelmét, hogy nemzetközi összefogással olyan oklevéltárat kellene szerkeszteni, ahol az egyes országok párhuzamba állítható jelenségei a kútfők segítségével közvetlenül tanulmányozhatók. Az európai látásmódnak az az igénye, amit Mályusz így megfogalmazott, tulajdonképpen a konferencia majd minden előadását jellemezte. Széles kitekintés jellemezte IV. Károly nyugatnémet monográfusának, Seibt professzornak az előadását, aki az európai dinasztiák vizsgálata alapján egy, a XV. század fordulóján kibontakozó európai politikai válság körvonalát rajzolta fel. Ugyancsak az uralkodócsaládok vizsgálata alkotta Friedrich Fahlbusch referátumának az alapját. Ö Zsigmondnak a Hanza és az észak-európai dinasztiák megbékítésére irányuló kísérleteit vázolta fel. Megállapította, hogy Zsigmondot ebben a tevékenységében napi politikai célok vezették, ugyanakkor azonban ő még nagyon is tudatában volt a birodalom univerzális főhatalmának. Rázsó Gyula széles európai összefüggésekbe ágyazva mutatta be Zsigmond törökpolitikáját. A jugoszláviai Rókay Péter a bázeli zsinat alkalmából kivetett adóról beszélt a konferencián. A másik fontos témacsoportba a gazdaság- és várostörténeti előadások tartoztak. Pach Zsigmond Pál és von Stromer referátuma a regionális kereteken túlmutató problémákat vetett fel. Pach Zsigmond Pál a levantei kereskedelmi útvonalak problémájáról beszélt. A kérdés előkerült von Stromer hozzászólásában is, aki a Velence elleni kontinentális blokádot vette vizsgálat alá. Kubinyi András a magyar várostörténet Zsigmond-kori kérdéseinek az elemzését tűzte ki célul. Rámutatott az 1405. évi városi dekrétum fontosságára, s arra, hogy ugyan az uralkodó intézkedései következetlenek voltak, de mégis ő adott először politikai szerepet a jelentős városoknak, A szlovák Richárd Marsina ugyancsak ennek a településtípusnak a vizsgálatát állította referátuma középpontjába. Elemezte és tartalmuk szerint csoportosította a felvidéki városokkal foglalkozó okmányokat. Engel Pál kísérletet tett arra, hogy a szórványos adatok segítségével felbecsülje a királynak Magyarországról származó jövedelmeit. Véleménye 105