Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - HÍREK - Feiszt György: Tudományágak és szervezeteik feladatai a helytörténeti kutatásban: tudományos ülés Noszvajon / 102–104. o.

lagos hiányát. Javaslatot tett egy országos lexikonszerkesztő bizottság felállítására, amely mellett egy közgyűjteményi szakemberekből álló „módszertani tanács" működne. Felhívta a figyelmet a-kutatás és a lexikon megírására biztosított anyagi keretek szűkösségére, és rámutatott ezek koncentrálásának szükségességére. •:.'•;• Bakó Ferenc ny. múzeumigazgató (Eger) „A műemléki topográfiák és a palóokutatás helytörténeti eredményei" c. előadásában elemezte a két szakterület kapcsolódásának négy évtizedes eredményeit. A műemlékek kutatása és adataik tudományos feldolgozása Heves megyében létrehozta a műemléki topográfiát, amely nemcsak a klasszikus értelemben vett, hanem a népi vonatkozású emlékeket is komplex módon rendszerbe foglalta. Ezek a munkálatok példát mutattak és a kezdeményezés mintájára országszerte létrehozták a tájházakat. Ez is bizonyítja, hogy a műemléki néprajzi adatgyűjtés és -feldolgozás feltétlenül a helytörténethez sorolandó. Részletesen szólt a palóckutatásról, amely irányultságában történelmi, módszerében komplex etnográfiai munka. A kutatás teljességre törekedett, de feldolgozásában 20 kutatópontra, az ún. „palóc centrumra" korlátozódott. Ennek eredménye az a 150 ív terjedelmű kézirat, amely a palóckutatás eredményeit egy helytörténeti tárgyú néprajzi monográfiaként a jövő évben tárja az olvasóközönség elé. Miklós Endre igazgató (KSH Heves Megyei Igazgatósága) a statisztikai adatfeltárás mai helyzetét kitűnően feltáró előadást tartott „A statisztika és a demográfia szerepe a helytörténeti kutatásban" címmel. A helytörténeti lexikonnal kapcsolatos adatgyűjtő munka Heves megyében várható közeli megindulásával kapcsolatosan több metodikai kérdésre hívta fel a figyelmet. Többek között rámutatott pl. az „egy téesz, több község" problémára. A publikált statisztikai adatok mellett kiemelten fontosnak tartotta a KSH Levéltárában fellelhető, meg nem jelent statisztikai adatok felhasználását. Az előadásokat a felkért hozzászólók korreferátumai követték. Kápolnai Iván írásban beküldött hozzászólásában amellett kardoskodott, hogy a KSH legyen a honismereti kutatás elvi, módszerteni központja. Orlicsek József (KSH) a helytörténeti lexikonok készítése esetén a megye-, járás- és községhatár-változások figyelembevételének problematikáját vetette fel. Virág Ferenc (Népesség-nyilvántartó Hivatal) a helytörténeti lexikonok kidolgozásában a „gazdasági kiskörzetek" figyelembevételének fontosságára hívta fel a figyelmet és aggodalommal szólt a történeti helynevek pusztulásáról. Nagy Katalin docens (ELTE) az eredeti források adatainak számítógépes feldolgozásának lehetőségeiről szólt. Lovász János ny. docens a közigazgatás és a helytörténetírás kapcsolódásait taglalta. B. Huszár Éva levéltáros (Eger) a Heves Megyei Levéltár térképrekonstrukciós munkálatait sokszorosított demonstratív anyagon részletesen bemutatva ismertette, melynek során a levéltár XVIII. századi kéziratos térképeinek fontos információit 1 :25 000 méretarányú térképekre transzponálva összevetik a II. József-kori katonai felmérések adataival. Ez az újszerű és követendő munka különösen a topográfia, az elpusztult vagy elenyészett falvak, középkori épületek felkutatásához, azonosításához felbecsülhetetlen. Az előadások és korreferátumok feletti vitában Kovács Béla arra utalt, hogy a helytörténeti lexikon olyan speciális műfaj, amelyben az alapkutatások elengedhetetlenül szükségesek, ehhez Heves megyében jó alapok vannak. Faragó Tamás a nagy terjedelmű és ritkán megjelenő kötetekkel ellentétben a könnyen létrehozható adattárak mellett érvelt. Jeney Andrásné egy, csak a települések névváltozatait tartalmazó helységnévtár elkészítését sürgette. Csorba Csaba véleménye szerint újra kellene gondolni a több évtizede megfogalmazott helytör103