Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - HÍREK - Künstler Ferenc: Az 1987. évi levéltárigazgatói konferencia / 99–101. o.

feltétele a megfelelő iratkezelés. Az iratkezelés szabályozására azonban elsődlegesen nem az archiválás előkészítése érdekében van szükség, hanem azért, hogy a jól rendszerezett és áttekinthető irattári anyag segítse a hivatalok, intézmények és vállalatok működését, tevékenységük ellenőrzését. Hazai gyakorlatunk ellentmondásosságát jelzi, hogy az iratkezelés átfogó szabályozásának kezdeményezője és kidolgozója — a fenti összefüggés ellenére — az elmúlt három évtizedben mindig a levéltári szakterület irányítását végző Művelődési Minisztérium volt. 2. Az iratkezelés szabályozásához kiadott minisztertanácsi irányelvek azon előírása, miszerint az egyes iratkezelési szabályzatok — különös tekintettel az irattári őrzési, illetve selejtezési határidőkre — csak a közvetlen felügyeletet ellátó szerv jóváhagyásával léptethetők életbe, az új vállalatirányítási formában működő szervek esetében elavult. A Levéltári Osztály által javasolt — az írásos anyagban részleteiben is ismertetett — megoldás lényege: az illetékes levéltárak a jövőben, a központi előírások és a helyi .adottságok együttes figyelembevételével maguk döntsék el azt, hogy az adott vállalat irattárából mely irategyüttesek kerüljenek levéltárba. A javaslat megvalósítása azonban nemcsak a 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. rendelet egyes előírásainak módosítását, hanem az 1969. 'évi szabályozás alapkoncepciójának lényegi megváltoztatását is igényli. A kialakult vitában szinte valamennyi hozzászóló megfogalmazta a gazdasági szervek iratkezelésével kapcsolatos tapasztalatait, az e területen keletkező levéltári anyag védelmével összefüggő nehézségeket, az előrelépés lehetséges irányait, s ebben a folyamatban a levéltárak jövőbeni szerepét. Szűcs László szerint a politikai-igazgatási reformok végrehajtását követően kell rátérni az iratkezelés általános, de ágazatonként történő újraszabályozására, s ennek során néhány korábbi alapelvünket is fel kell adnunk. Az 1969. évi 27. sz. tvr. végrehajtásában jelentkező problémák véleménye szerint alapvetően a feltételrendszer hiányosságaira, azon belül elsősorban a levéltárosok és az ágazatok iratkezelésért felelős szakembereinek felkészítésében történt mulasztásokra vezethetők vissza. Több hozzászólásban kiemelt helyet kapott az irattárosképzés ügye. Varga János az erre vonatkozó korábbi tervek meghiúsulását taglalta, Andrássy Antal pedig olyan döntő kérdésként vetette fel, amely jelenleg nem megoldott. Kun József ugyanakkor a Néphadseregnél követett gyakorlat pozitív tapasztalatairól számolt be. Többen (Csorba Csaba, Feiszt György, Blazovich László, Szögi László, Gazdag István, Tücsik György) úgy látják, hogy az önállósággal együtt növekednie kell a vállalatok saját iratkezelésükért, irataik fennmaradásáért vállalt felelősségének is, mivel ez egyik fontos feltétele annak, hogy az írásos anyagban foglalt javaslat gyakorlattá válhasson. Néhányan (Vass István, K. Balog János) hangsúlyozták, hogy azt az alapelvet, amely értelmében a levéltári anyagot keletkezésétől védelemben kell részesíteni, a jövőben továbbra is érvényesítenünk kell. Ebből a szempontból a levéltári tvr. módosításának kérdése is eltérő álláspontokat hozott felszínre. A jelenlegi jogi szabályozás túlhaladottsága mellett érvelt Vass István és Gazdag István, nem, illetve egyelőre nem tartja indokoltnak a módosítást Gyarmathy Zsigmond, Kun József és Szűcs László, A vitához hozzászóló Villangó István elmondta, hogy a szorító gazdasági-pénzügyi körülmények között a levéltárak tevékenységének fókuszába az állományvédelemnek, a meglevő értékek megóvásának kell kerülnie. Igen fontosnak tartotta, hogy a levéltárak a jövőben fokozottan éljenek a különböző átfogó, szakmai-tudományos és fejlesztési programokba való bekapcsolódás és pályázatok nyújtotta lehetőségekkel. A vita tanulságait Molnár József foglalta össze, s a napirendet ezzel lezárta. A konferencia második napján szakmai tájékoztatók hangzottak el. Az 1711 100