Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - KILÁTÓ - Körmendy Adrienne: Az Archeion LXXX. és LXXXI. (1986) köteteiről / 74–78. o.

Lengyelországban a levéltári törvény szerint 30 év a kutathatósági határidő. Természetesen sok a kivétel. A szerző ismerteti az állami és a szolgálati titok fogalmát, s ezek hatását a levéltári anyagok hozzáférhetőségére és a levéltárak munkájára. Nem minden esetre van megfelelő előírás, a levéltári munka e téren is nagyon gyakran a gyakorlati tapasztalaton nyugszik. Irena Radtke a Poznani Állami Levéltár példáján a fond- és állagjegyzéknek a levéltár igazgatásában és az alapvető levéltári munkák elvégzésében játszott szerepét elemzi (33—57. 1.). Arra a kérdésre keres választ: milyen adatokat kellene a fond- és állagjegyzékeknek tartalmaznia ahhoz, hogy a levéltári munka sokoldalúan felhasználható segédeszközei legyenek. A gazdasági reform következtében 1982-ben megszüntették az állami vállalatok trösztjeit, köztük az állami gazdaságok trösztjeit is. Iratanyagukat az állami levéltárak vették át vagy veszik át a jövőben. A feldolgozásukhoz nyújt támpontot Krystyna Muszyhska cikke: „Az állami gazdaságok iratanyagának minősítése és feldolgozási módszerei a Koszalini Vajdaságban (1946—1982" (59— 94. 1.). A feldolgozási munka első lépéseként meg kell állapítani: 1. az átadott dokumentumok közül melyek érdemesek levéltári megőrzésre, 2. a fond határait, nevét és struktúráját. Mindezekhez szükséges az irattermelő szerv hivataltörténetének és iratkezelési rendszerének az ismerete és az átadott dokumentumanyag tartalmi elemzése. A munka menetét és a felmerülő problémákat a szerző a Koszalini Vajdaság állami gazdaságai trösztje iratanyagának rendezése során szerzett tapasztalatok alapján mutatja be. Az 1887—1967 között élő Witold Suchodolski egyike volt a nagy lengyel levéltáros egyéniségeknek. Életét és munkásságát választotta szakdolgozata témájául Marék Romaniuk. A dolgozat rövidített változatát közli az Archeion 81. száma „Witold Suchodolski — egy levéltáros portréja" címmel (95—120. 1.). A céhek levéltári anyagának problematikájával eddig még keveset foglalkozott a lengyel levéltártan. Wlodzimierz Bagienski cikke: „A Varsó melletti Piaseczno város céheinek iratai, valamint a céhekre vonatkozó anyagok a városi tanács XIX—

XX. századi irataiban

5

'* (121—259/1.) ezt a hiányt igyekszik pótolni. A cikk bemutatja a céhiratok fajtáit, az iratkezelés módját, a városi kancelláriai rendszerben bekövetkezett olyan változásokat, amelyek a cénekre vonatkozó iratokkal álltak kapcsolatban, s végül a céhiratok sorsát az egyes céhek megszűnése után. Figyelmet fordít a céhírnok személyére is. Megállapítja: a városi kancelláriában szerkesztett statútumokon kívül a céhek egyéb iratait a primitivizmus jellemzi, amelynek az oka a hivatásos írnok hiánya volt. A céhek igen sok esetben egyik tagjukat bízták meg a céh adminisztratív ügyeinek az intézésével. Következésképpen nagy a színvonalkülönbség a városi kancelláriában keletkezett iratok és a céh iratai között. A céhkönyvek bejegyzései esetlegesek, rendszer nélküliek. A legújabb kor történetéhez nyújt hasznos adalékot Eugeniusz Borodij cikke: „Anyagok az építésügy történetéhez (1945—1981) a Bydgoszczi Állami Levéltárban" (161—169. 1.). A cikk pontos felvilágosítást ad az anyagok terjedelméről, tartalmáról, jelzetéről. Az Archeion 81. kötetének következő három cikke a levéltárosképzéssel foglalkozik. Andrzej Tomczak az ezzel kapcsolatos világirodalmat ismerteti az 1976— 1984 közötti évekből (171—182. 1.). Maria Lewandowska a lengyel levéltáros szakképzés programjához fűz megjegyzéseket (183—198. 1.). Az egyetemi levéltárosképzés feladata olyan levéltáros-történészek képzése, akik elsősorban a levéltártan terén önálló kutatómunkára képesek, s alkalmasak külön továbbképzés nélkül munkát vállalni úgy történelmi, mint állami és üzemi levéltárakban. Lengyelországban tíz egyetemen van levéltárosképzés (Torun, Wrocíaw, Gdansk, Poznan, Varsó, Lublin, Katowice, Krakkó és a Lublini Katolikus Egye-