Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Dobos Gyula: Az Állami Gazdaságok Igazgatóságának iratai a Tolna Megyei Levéltárban / 51–64. o.

dezési munka első fázisában összegyűjtöttük azokat a fontosabb jogszabályokat, amelyeket 1945-től a különböző kormányzati szervek, országos főhatóságok ad­taik ki az állami gazdaságok, állami mezőgazdasági üzemek működésére, irá­nyítására. A témában való elmélyedéshez nagy segítséget jelentettek azok a tanul­mányok, szakkönyvek, melyek a mezőgazdaság ezen szektorával foglalkoztak. Mivel ilyen jellegű anyag rendezésével a levéltári szakirodalomban nem ta­lálkoztunk, konkrét tapasztalatra nem támaszkodhattunk, így csak az iratokba való előzetes beletekintés adott némi támpontot a munka megkezdéséhez. Ügy véltük, hogy ezen anyag használhatóvá tételét egy funkcionális, tehát hatás­köri, illetve ügyköri rendezés szolgálja legmegfelelőbben. Komoly gondot jelentett, hogy a rendelkezésünkre álló anyagban az 1955— 1967 közötti időszakra (az iratokból kiderült, hogy pl. 1958-ban is jóváhagytak ilyent) nem találtunk szervezeti és működési szabályzatot. Az igazgatóság szer­vezési tábláját több forrás (jogszabályok, bérjegyzékek, továbbképzési okiratok, vezetői feljegyzések, beszámolók, összevont osztályértekezletek feljegyzéséi) alap­ján, a rendezés menetében fokozatosan bővítve, gyakran módosítva sikerült re­konstruálni. Nem volt tehát könnyű a foglalkoztatottak hatás- és feladatkörét, illeté­kességi területeit összegyűjteni. Gyakori eset volt, hogy egy-egy munkaterület betöltetlensége miatt a terü­let munkafeladatait más előadók között szétosztották. Mivel minden munkatárs gyakorlatilag „önálló" irattárat tartott fenn, nagyszámú duplummal találkoz­tunk. Gyakran egy-egy fontosabb irat, csoportvezetővel bezárólag, minden ve­zetőnél megtalálható volt. Néha az összeállító munkatársnál a testület elé kerülő korábbi, gyakran bővebb, életszerűbb, példákban gazdagabb anyagra is rá­bukkantunk. Ilyen esetben ezt az eredeti példányt is meghagytuk. Arra töre­kedtünk, hogy az iratok rendeltetési helyüknél maradjanak. Valamennyi irat, így a „bejövő" és „kimenő" levelezés megőrzése is dosz­sziérendszerben történt a fondképzőnél. Az iktatott iratok nem kerültek visz­sza a központi iktatóba. Az irat útja a segédletekből nem volt követhető. A „ki­menő" és „bejövő" levelek iktatása külön törtónt. Iratcsatolást nem végeztek. Fontos iratok nem ikerültek iktatásra: pl. a gazdaságok összevonásával létrejött földmozgások, termelőszövetkezetektől átvett vagy azoknak átadott földek ira­tai. (Pl. ezen anyagok a térképeket készítő agrogeodéta iratai között voltak meg­találhatók). Maga a rendezés és selejtezés több lépcsőben történhetett. Első lépésként, tulajdonképpen az anyagfelmóréssel egyidőben került sor az anyag szervezeti tábla szerinti szét-, illetve összeválogatására. Mivel az iratok túlnyomó többségét nem iktatták (mérlegek, leltárak, veze­tői megbeszélések jegyzőkönyvei, feljegyzései, több évet értékelő összeállítások belső használatra vagy egy jelentéshez stb.) a tárgyi rendezés, azaz állagokon belül sorozatok és tételek kialakítása látszott célszerűnek. Az áttekintő raktári jegyzék és az azt megelőző bevezető, együttesen az iratokat jól használhatóvá teszik. A rendezés nyomán a fond anyagának szerkezete a következő lett: I. Igazgatási iratok l/l. Általános igazgatási iratok Évkor: 1955—1966 Mennyiség: 1,10 ifm 57

Next

/
Thumbnails
Contents