Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Dobos Gyula: Az Állami Gazdaságok Igazgatóságának iratai a Tolna Megyei Levéltárban / 51–64. o.

Űgy tűnik, hogy sem a kormány, sem a Gazdasági Főtanács nem foglalkozott súlyuknak megfelelően e gazdaságokkal. Minden jel arra mutat, hogy az állami gazdaságokat nem kapcsolták be a meginduló gazdálkodásba, hanem a gazdaságvezetők a helyi szükséglet és saját elképzeléseik szerint gazdálkodtak. „Az állami gazdaságok gazdálkodása teljesen tervszerűtlen volt és minden üzemterv nélkül folyt,"

8 A gyakorlati üzemvitel problémája a közbülső szerveknél, a jószágigazgatóságoknál és az egyes gazdaságok vezetőinél jelentkezett. Tehát a megoldást is ezen a szinten kellett megtalálni A jószágigazgatóságok személyi állománya azonban elégtelennek bizonyult a feladathoz. Az igazgatóságok 3—5 munkatárssal, amelyből egy-kettő volt a szakember, csak vegetáltak. A székesfehérvári igazgatóság feladatait 4 megyében, 30—130 km-re fekvő üzemekben kellett volna ellátni. A probléma megoldását sürgette az évről évre jelentkező deficites gazdálkodás. Ennek következtében a már induláskor is teherrel küzdő üzemek nemcsak az állammal szemben, de partnereikkel szemben is eladósodtak. Az egyik fő okot az jelentette, hogy a komolyabb árueladások bevételei a főigazgatósághoz futottak be, ahonnan a visszautalt összegek még a költségeket, a szükségletet sem fedezték. A gazdaságokat sújtotta az is, hogy termékeiket csak a kötött forgalom csatornáin (államilag meghatározott alacsony összegekért) és nem a szabad piacon értékesíthették. A Gazdasági Főtanács 1948. augusztus 30-i ülésén javasolta a jószágigazgatóságok önálló vagyonkezelésű egységekké szervezését. Ez azt jelentette, hogy az igazgatást (elvi irányítás és ellenőrzés) és a gazdálkodást (gyakorlati üzemvitel) külön kell választani egymástól. Felismerték, hogy a túlzott centralizáció (99 üzemet irányít egy központi szerv) nem hatékony, de azt még korainak tartották, hogy minden gazdaság önálló vagyonkezelési jogosítványt kapjon. Az állami gazdaságok irányítása 1949—1967 1949 és 1952 között — a kulákok és egyénileg gazdálkodók földleadásai nyomán — sorra alakultak az állami gazdaságok az országban. Tolna megyében 1951-ben már 21 működött. Tehát sokkal több, mint korábban 4 megyében, a fehérvári jószágigazgatóság területén. A jószágigazgatóságokat felváltó termelési igazgatóságok egyfajta trösztként funkcionáltak. 1949 és 1953 között több alkalommal átszervezték a gazdaságok közép- és felsőszintű irányítását. 1954. november l-jétől a korábbi Állami Gazdaságok Főigazgatóságát önálló minisztériummá szervezték. A minisztérium feladatait egyrészt elvi irányító-funkcionális részlegei (főosztályok, főkönyvelőség, titkárság), másreszt a termelést közvetlenül irányító operatív részlegei, a termelési igazgatóságok útján látta el. Ilyen termelési igazgatóság volt a Kelet-dunántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága, amelyhez .a Baranya és Tolna megyei állami gazdaságok tartoztak. 1955-ben megszűnt az Állami Gazdaságok Minisztériuma, utóda pedig minden megyében, így Tolna megyében is, megalakította a termelési igazgatóságot. Neve Tolna .megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága lett. Az igazgatóság feladatát a hozzá tartozó gazdaságok irányítása, ellenőrzése és szakmai felügyelete képezte.

9 A Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága 1967 júliusáig gyakorlatilag változatlan feladatkörrel működött: 52