Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kruzslicz István: Algyő bevallási könyve és Makó egyéni birtoklapjai a II. József-kori kataszteri felmérésből / 44–50. o.

azonos időben készült katonai Jelmérés tér-képei ^kiegészítésül szolgálhatnak pl. a szakaszok leírásával való összehasonlításra. .A. bevallási könyvben feltüntették a szállások numerusát, de az épület szó helyett többnyire csak a „ház udvara" kifejezés szerepel, melynek a területét négyszögölben is megadták. Ebből nem tudhatjuk meg, hogy volt-e ott valóban épület, vagy csak a számára kihagyott területet mérték fel. A katonai felvétel térképein szerepelnek a szállások is, így a két forrást összevetve .reálisabb képet nyerhetünk a határban levő szállásépületek számáról. Hasznosítani lehet a szintén kis időeltolódással készült népesség-összeírás adatait is. A két forrásban feltüntetett házak száma eltér egymástól. Mi lehet ennek az oka? Valószínű, hogy a népesség-összeírók csak a lakott épületeket írták össze. Megtudhatjuk, hogy ezek közül az épületek közül mennyi volt a belterületi lakóházak, a külterületi szállások és a kertészházak száma. Ezeken a példákon kívül sokkal több lehetőség kínálkozik a felmérések komplex felhasználására a bennük rejlő értékek minéi átfogóbb feltárására. Most tekintsük át röviden a kataszteri felmérés iratainak sorsát. Mint kiderül, jelentős mennyiségű anyag maradt meg az ország több levéltárában, annak ellenére, hogy az iratpusztulás nagymértékű volt. . II. József halála után a Helytartótanács minél hamarabb Budára akarta szállíttatni a vármegyei önállóság visszaállításakor eltávozó kerületi főispánok levéltárait.

1 A vármegyék többsége a Józsefi rendszer iratait nem akarta átadni. Az iratokat vagy a volt kerület székhelyéül szolgáló vármegye levéltárában helyezték el, vagy később az egyesített megyék iratait az Önállóságukat visszakapott megyékbe szállították. így történt ez Csongrád, Csanád és Békés vármegyék esetében is, ahol a szétválogatott iratokat Csongrád megyéből elküldték Csanád és Békés megyéknek. Több megyében azonban a felbőszült vármegyei nemesség az iratokat közvetlenül a császár halála után részben elégette. A leggyűlöltebb irat a nemesség szemében a népesség-összeírás és a földmérés során keletkezett felmérési iratok és maguk a felmérések voltak. Leginkább ezek estek áldozatul az iratpusztításnak. A nemesség, attól való félelmében, hogy ezeket az iratokat a nemesi szabadság 'és előjogok ellen fogják felhasználni, igyekezett azokat elpusztítani. Meg kell azonban jegyezni, hogy még ott sem pusztult el minden felmérési irat, ahol azt nyilvánosan próbálták megsemmisíteni. Az első heves megnyilatkozások után lassan feledésbe merültek a felmérési iratok és a kedélyek lecsillapultával megmaradtakat vagy elkülönítve kezelték, vagy átadták a telekügyekkel foglalkozó földbírói, illetve telekbírói hivatalnak, v^gy pedig kiadták az ott birtokos földesuraknak. Ebből következik, hogy később éppen ott maradtak meg ezek az iratok, ahol a legkevésbé várnánk, a családi és uradalmi levéltárakban. A földesurak ugyanis később hasznosnak látták, a birtokaikra vonatkozó pontos felmérések miatt ezeket saját irattárukban megőrizni

2 Ezt bizonyítja, hogy a Károlyi család levéltárában található Csongrád, Hódmezővásárhely és Szegvár felmérési anyagának értékes része. A Pallaviciniuradalom irataival került a Csongrád Megyei Levéltárba Algyő bevallási könyve. Minden valószínűség szerint a csanádi püspök uradalmi irataival kerülhettek be a levéltárba Makó individuális tabellái. Célszerű tehát a családi és uradalmi levéltáraikat- tüzetesebb vizsgálat alá venni abból a szempontból, nem lappanganak-e a földbirtokra, az adózásra vagy a gazdálkodásra vonatkozó iratok között felmérési anyagok is. . • A másik lelőhely a telekbírói hivatal iratai között lehetséges. Nemcsak Székesfehérvárott^ de Szegeden is a telekbírói hivatalban őrizték a II. József-kori felmérés anyagát. 1816-ban, amikor Rózsa Ferenc szegedi földbíró átvette elődjétől hivatalát, az átadott iratanyagban 35 mappát (kataszteri térkép), 5 db bevallási könyvet vett át és a jegyzék tanúsága szerint: „Ezeken kívül találtatnak 46