Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Lakos János: A tanácsi levéltárak a VI. ötéves terv időszakában, 1981–1985 / 3–14. o.

LAKOS JÁNOS A tanácsi levéltárak a VI. ötéves terv időszakában 1981-1985 Újabb, meglehetősen nehéz ötéves tervidőszakot hagytak maguk mögött taná­csi levéltáraink. Az ismert gazdasági gondok érzékenyen érintették az intéz­ményeket. A külső feltételek tartós megromlása ráadásul éppen akkor követ­kezett be, amikor a hálózatnak minőségileg új feladatokkal kellett szembe­néznie, s a levéltári anyag védelme is egyre nagyobb anyagi áldozatokat igé­nyelt. A tanácsi levéltárak számottevő fejlődésen mentek keresztül a tanácsosí­tást (1968) követően (vö. Magyarország levéltárügye a felszabadulás után. In.: Magyarország levéltárai. Szerk.: Balázs Péter. Bp. 1983. 7-—29. 1.), azonban működési feltételeik súlyos hiányosságain — a személyi ellátottságot leszá­mítva — lényeges javítást nem tudtak elérni. Iratanyaguk 1980 végén közel 117 ezer folyóméterre rúgott. Ennek a tekintélyes állománynak országosan mintegy 30%-át iratok őrzésére teljesen alkalmatlan helyiségekben (pincék és egyéb szükségraktárak), további 35%-át pedig nem megfelelő raktárakban tá­rolták. Az iratokra ikáros őrzési viszonyok következtében tömegesen pusztu­lásnak indult állományrészek restaurálással, konzerválással ós mikrofilmezés­sel történő megmentéséhez nem állt rendelkezésre a szükséges, technikai fel­szerelés. A levéltáraknak nem volt szabad férőhelyük, ugyanakkor az irat­képző szerveknél 65 ezer fm levéltárérett irat halmozódott fel. Történelmi múltunk és jelenünk veszélyhelyzetbe jutott értékes dokumen­tumainak megmentésére a Művelődési Minisztérium 1980-ban hosszú távú fej­lesztési programot dolgozott ki, amelynek szakmai és technikai megalapozását a VI. ötéves terv legfontosabb feladatának tekintette. Ennek keretében köz­ponti pénzeszközök segítségével egy megfelelő íelszereltségű iratvédelmi mű­helyhálózat felállítását tervezte. Emellett irányelveiben szorgalmazta a rak­tárkapacitás bővítését és minőségi javítását, míg az intézmények fő szakmai feladataiul az iratátvételi hátralék csökkentését, a levéltári anyag feldolgozott­sági szintjének emelését, a levéltártani és a helytörténeti kutatások, valamint a közművelődési munka fejlesztését, ül. tartalmi elmélyítését tűzte ki. (Rész­leteket 1. a Levéltári Szemle 1981/1. számában az 5—8. lapokon.) A tanácsi le­véltárak ötéves tervei a központi irányelvekhez messzemenően igazodva, a helyi sajátosságokat érvényesítve készültek el 1930—1981 fordulóján. Az in­tézményeknek sok bizonytalansági tényezővel kellett számolniuk, mert az ese­tek többségében nem lehetett előre látni, hogy vajon rendelkezésre áll-e majd a tervezett fejlesztések anyagi fedezete? Az idő tájt, a VI. ötéves terv indulá­sakor reménykedtünk ugyan, de — valljuk be — nem bíztunk túlságosan a célkitűzések maradéktalan megvalósulásában. Lássuk tehát: milyen valóságos teljesítmény áll szemben a tervekkel? Ho­3

Next

/
Thumbnails
Contents