Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Ö. Kovács József: A kecskeméti zsidók polgárosodása, 1790–1848 / 30–43. o.

ö. KOVÁCS JÓZSEF A kecskeméti zsidók polgárosodása 1790-1848 A zsidókérdést fel lehet fogni az egyenlőtlen — közép-kelet-európai — fejlődés paradigmájaként is.

1 Kisebb mértékű földrajzi és időbeli vizsgálódásunk igazolni látszik e tételt, mely elméleti alapnak is tekinthető. Egy országos öszszehasonlítással minden bizonnyal pontosabbá és hitelesebbé válnak majd a még gyakran csak elméleti szinten megfogalmazott ez irányú — regionális jellemzőket összevető — megállapítások. S ehhez kapcsolódva, a korábbiakban általunk szemügyre vett Szombathely, s részben Vas megye, illetve most Kecskemét ilyen szempontú (mezővárosi jogállás, a gazdasági, társadalmi és politikai szerkezet, a települések viszonya a betelepülő zsidósághoz, s az utóbbi korabeli állapota stb.) vizsgálata is bizonyára majd több tanulságot szolgáltathat. Ha a konkrét ismeretek birtokában modellt alkotunk, akkor Kecskemét és a zsidók történetének két, egymással összefonódó, de korszakunkban még nagyobbrészt elkülönülő rendszerét fedezhetjük fel. Véleményünk szerint az elsőt, Kecskemét fejlődésének alakulását kell elsősorban megismernünk, hogy jobban megérthessük az ehhez a szerkezethez egyre inkább — a kényszer hatása alatt — vonzódó másikat. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy Kecskemét korabeli történetének vannak még feldolgozásra váró területei és így korántsem alkothattunk teljes képet. Mindezek alapján választ követelő fő kérdéseink a következők: milyen erők hatottak Kecskemétre és az itt élő zsidóságra, s e hatásmechanizmus kapcsán milyen gazdasági és társadalmi tényezőket sorolhatunk fel Kecskemét és a zsidók viszonylatában? Végül vizsgáljuk azt is, hogy miféle változások (szerkezet, funkció) jelentkeztek korszakunkban? A jelen keretek között azonban, erősen rövidített formában, a kecskeméti zsidók történetének csak néhány, az egyedinél gyakran többet mutató vonását mutatjuk be. így a fent említett kérdéseknek most csupán egyikére felelhetünk. Mint ahogy Kecskemét múltjával kapcsolatos annyi más kérdést, úgy a zsidóság betelepedését is részben feldolgozta Hornyik János, neves múlt századi történész. E munkája is magán viseli a kor történelemszemléletének sajátos, a pozitivizmussal már érintkező jegyeit.

2 Az első néhány oldal kivételével ínég csupán kéziratban olvasható dolgozat nem tekinthető kiérlelt összefoglalásnak, inkább a kecskeméti zsidók helyzetének — valamint a város gazdaságos társadalomtörténetét is érintő adatok — nyers feldolgozása. Mindez azonban lényegében nem csökkenti értékét, Hornyik adatai nagyon jól hasznosíthatók.

3 A zsidók befogadásával kapcsolatban az 1840-es évekig a kecskeméti tanács politikájára a következő állásfoglalás volt jellemző: „Egyedül tehát a kereskedés előmozdítása és annak virágoztatása lévén a városba való betétetéseknek célja, csak azok vétethetnek tekintetbe, akiknek módjuk van tulajdon tehetségek által alőlmozdíttatni kereskedéseket., ,"

4 Mint majd látni fogjuk, kor30