Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kóta Péter: A vasvári káptalan korai oklevelei: egy formulagyűjtemény / 17–29. o.

Intitulatio A formulás részek között a legnagyobb változatosságot mutatja. A Magyarországon használtak mindegyikére akad példa. Eckhart felsorolja ezeket.

11 „Diese besteht aus dem Namen des Kapitels, mit dem vorhergesetzten Nos oder auch ohnedem, -manehmal auch den Sqhutzpátron benennend." Megállapításának alapvető igazsága azonban nem teszi fölöslegessé a további vizsgálatot. A vasvári intitulatiók története önmagában is érdekes, de összehasonlításokra is inspirál. (Aminek véghezvitele nem lévén cél, csupán az összefüggéseik jelzésére szorítkozunk.) A legkorábbi vasvári oklevél „Nos utniuersum capitulum"-ot említ.

12 Ez akkortájt valószínűleg már ritkán volt használatban, hiszen ezután több mint száz évig állandó és következetes használatú forma váltja föl. Az „universum capitulum" két másik előfordulása: Noná (1248)

13 és Erdély (1268).

14 A prépost általában a legkorábbi időben (a XIII. sz. első fele) jelenik meg az intitulatióban.

13 Konventi kiadványokban hasonlóképpen az apát, akinek személye a testületénél nagyobb tekintéllyel bírt, áll az élen, utána a konvent: Nos abbas Tykoniensis et conventus eiusdem löci. stb. Vasváron ez nem kapcsolható egyértelműen a korai időszakhoz, és nem is rendszeres, láthatólag egy-egy prépost személyéhez kötődik. Így András (1276)

16

, Tamás (1325)

17

, András (1329)

18 esetében. Különösen sokszor jelenik meg Miklós prépost 1295 és 1300 között. Bizonyos, hogy az ő -személyes befolyására alakult így a fogalmazat. Az oklevelezés ügyét gyakran magának a prépostnak kellett kézbe vennie, amit a cantori stallum körüli zavarok magyarázhatnak: Eguke, a jegyzőből lett kanonok után rövid időre Tamás lett a cantor, majd néhány évig betöltetlen, sőt említetlen (!) a cantoria,

19 azután Kozma kapja meg. 1295-ben a tisztségek sorrendje is felborul: az általános szokással ellentétben a custos van a cantor előtt. (Ellenpélda: 1289: Balázs őr-, Kozma éneklőkanonok.) Ebben az időszakban a kanonokok egymás közt cserélgetik a stallumokat. i(Eguke is bizonyosan él még ekkor.) Ettől a néhány darabtól eltekintve egészen 1346-ig egyedülálló a „Nos capitulum ecclesie beati (v. sancti) Michaelis (archangeli) de Castroferreo" megnevezés. Ez az Eckhart által is említett egyik változat, amely számos konvent okleveleiben megtalálható: „Conventus monasterii sancti Adriani de Zala", „ ... sancti Egidii de Symigio", „ ... sancti Salvatoris de Kapornak", „ ... beati Martini de Scepus". E változat szélesebb körű elterjedtségét vizsgálva kiderül, hogy a székeskáptalanok csak egészen korán éltek vele,

20 a pozsegai társaskáptalan viszont mindvégig kitartott emellett. Talán a prépostot (apátot) említő prototípus fejlődött tovább két irányba. Hogy a védőszent megnevezésének mi a jelentősége (ha van egyáltalán), arra további vizsgálatok deríthetnek fényt.

21 Legfeltűnőbb változás azonban, hogy a vasvári káptalan — egyedülálló módon — fölcserélte az intitulatio formuláját. 1346-ban minden különösebb ingadozás és párhuzamosság nélkül (néhány hónapos átmeneti időről van szó) áttért a „Capitulum ecclesie Castriferrei" alakra, amely inkább székeskáptalanok gyakorlatában dívott. A váltás okáról nincsen tudomásunk. Az biztos, hogy éppen ebben az időben váltotta fel a hosszú ideje működő Mihály cantort Domokos. Egy ember befolyása természetesen nem elegendő alap ilyen hosszú kihatású változás magyarázatára. Evvel kapcsolatban adalékkal szolgálhat a káptalanon belüli munkamegosztásra egy 1340-ben kiadott oklevél,

22 amely a hat évvel később bevezetett formulát használja. Ugyanez az írás csak 1348-ban tűnik fel újra. 1340-ben Domokos ,,seholasticus"

J

ként szerepel. A kántori hivatal nemcsak a jegyzői munkakörrel volt összekapcsolva,

23 és a káptalani iskola ve-