Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Gerics József: A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól / 9–16. o.

A 13. század első felének kanonistái: Vincentius Hispanus, majd az ő nyomán IV. Ince, Cardinalis Hostiensis, és mások behatóan vizsgálták a tétel alkalmazásának lehetőségeit. Ennek során megkülönböztették az olyan ügyet, amely „omnes (vagy plures) tangit, ut uiniversos" és az olyat, amely „omnes (plures) tangit, ut singulos". Különöisen világos ez a szembeállítás a IX. Gergely pápa döntvénygyűjteményéhez készített Glossa ordinaria egyik helyén: „Ha valami többeknek úgy közös, mint egyedeknek és nem mint testület tagjainak (si aliquid est commune pluribus non ut collegiatis, sed ut singulis)." Példaként hivatkozik a Glossa ama mező társtulajdonosainak csoportjára, amely a Dig. 8,3,11-ben szerepel. A lex szerint az ilyen mezőn való átjárás jogát a tulajdonosok mindegyikének egyedi hozzájárulása adhatja meg („Per fundum, qui plurium est, ius mihi eundi, agendi potest separatim cedi"). A mező tulajdonosait csak véletlenül teszi társakká jogosítványaik egymásmellettisége, bármelyikük döntése nem kötelezi semmiben a többit, nem alkotnak universitas-t.

5 Sarkalatos jelentőséghez jutott ez a megkülönböztetés a képviselet szempontjából. Az egyházjogászok ti. a római jog alapján azt tanították, hogy az universitas-nak, mint az egyes tagok felett álló, közös egységnek önálló jogi személyisége van. Az említett Glossa ordinaria szerint a jogi képviselő ezt a testületi személyiséget képviseli, „substituet personam universitatis". (Ad X, 1,29 prol.)

6 Ugyanebben a szellemben különböztette meg egy másik 13. századi jogforrás azt, „ami többeknek úgy közös, mint összeseknek (quod est commune pluribus ut universis)" attól, ami „többeknek úgy közös, mint egyedeknek (quod est commune pluribus ut singulis)". Érdekes példája és következménye ismeretes ennek a különbségtételnek 1264-ből. Akkor ti. a pápa a francia papságtól tizedet követelt a II. Frigyes császár fia, Manfréd elleni háborúra. A káptalanok prokurátorai bele is egyeztek, de fontos megszorítás történt. Egyikük ti. kifejtette, hogy a káptalanok a tizedet „közös vagyonuk után (de suis rebus oommunibus)" adják, az egyedek azonban nem fizetnek, mert ezt tőlük nem kívánták és nem is ígérték meg.

7 A bíborosakra nézve szintén vita tárgya volt a 13. században: testületet alkotnak-e, vagy mint egyedek, singuli járnak-e el Rómában, ius universitatis vagy ius singularitatis illeti-e meg őket. A polémiát Hostiensis behatóan ismerteti. Ö határozottan állást foglalt amellett, hogy a kardinálisokat legfontosabb jogosítványaik: „az egész világ közügyeivel való foglalkozás", a pápaválasztás és a pápai istentiszteleten való segédkezés „ex iure cangregationis, non singularitatis" illetik meg.

8 Gratianus és a 13. századi kanonisták művei világosan mutatják, hogy az universi et singuli jogi szakkifejezés volt. Ennek megállapítása azért jelentős, mert a terminus más-más összefüggésben mind az 1222. évi, imind az 1231. évi Aranybullában előfordul. Az 1222. évi Aranybulla ti. a benne foglalt rendelkezések megsértése esetére híres záradékában a királlyal szemben hűtlenség vétke nélkül ellenállásra jogosítja („liberam habeant... resistendi et oontradicendí... facultatem") „mind országunk püspökeit, mind más jobbágyurait és nemeseit, összességükben és egyenként (tam episcopi, quam alii jobagiones ac nobiles regni nostri universi et singuli)". Az előbb mondottak figyelembevételével az Aranybullában 1222-ben a püspökök, jobbágyurak és nemesek a szó római-kánoni értelmében vett universitas tagjaiként is és fejenként is kapták az ellenállási jogot. Ezt az universitas-t, illetve az universi-t, akik alkotják, az Aranybulla 1231. évi megújítása mint a haza védelmében hadba vonulásra kötelezetteket említi („Si verő exercitus super regnum venerit, universi et singuli ad defensionem patrie oontra inimicos se opponere teneantur."), a királyoknak való ellenállás jogával történő felruházás nélkül. 13