Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - HÍREK - Kaszás Marianne: Funkciók, lehetőségek, munkakörök a levéltárban: beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének május 29-i tanácskozásáról / 86–89. o.

ítélésé mintha ellentétes irányba tendálna. A magyar társadalomban újabban az figyelhető meg, hogy az értékrendek nemcsak megbillentek, hanem ekként is állandósultak. Áll ez a levéltárakra is. Az amúgy is alacsony fizetések nem tükrözik azokat a belső értékviszonyokat, amelyek a különböző munkakörök, beosztások, szakterületek között fennállnak. Sajnos a levéltárakban is érvényesül az az országosan igen elterjedt elv, hogy anyagilag, de erkölcsi tekintetben sem a tényleges szakmai munka az elsődleges, a meghatározó. A normális az, ha a gazdasági-pénzügyi részleg kiszolgálja a szakmai szférát, nálunk azonban ez a feje tetejére állt, hiszen a gazdasági megfontolások és kereteik élveznek prioritást a szakmai munkával szemben. Varga János őszintén bevallotta, hogy Ő sem talál azonban kiutat, de a továbblépéshez (Deákkal szólva) feltétlenül „újra kell gombolni a kabátot". Más területeken képesek voltak szakítani az évtizedek óta fennálló jogi szabályozásokkal, a levéltári területen is megérett a helyzet a levéltári törvényerejű rendelet revíziójára. Ez azonban már a felsőbb szerveknek szóló ajánlás. Az egyesület jól előkészített első összejövetele bizonyítani látszott, hogy nem puszta formalitás a levéltárosok egyleti szervezkedése. Amellett, hogy a gondok megbeszélésére, a máshol is kamatoztatható tapasztalatok közkinccsé tételére teremt lehetőséget, a szakma érdekvédelmi szerveként is komoly szerep hárulhat rá. Fontos, hogy sikerüljön egyfelől biztos bázisra találnia a széles levéltáros társadalomban, másfelől pedig tárgyalópartnerként elfogadtatnia magát a döntéshozókkal. Csak a kettő együttes létrejöttével töltheti be a vélemények alulról történő fölfelé áramoltatásával és a hatékony érdekvédelemmel kapcsolatos funkcióját. Kaszás Marianne 8S