Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - HÍREK - Kaszás Marianne: Funkciók, lehetőségek, munkakörök a levéltárban: beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének május 29-i tanácskozásáról / 86–89. o.

Funkciók, lehetőségek, munkakörök a levéltárban Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének május 29-i tanácskozásáról 1987. május 29-én a Fővárosi Tanács dolgozóinak klubjában tartotta első összejövetelét az 1986. december 13-án önállóvá alakult Magyar Levéltárosok Egyesülete. A tanácskozás, melynek Budapest Főváros Levéltára volt a házigazdája, a Funkciók, lehetőségek, munkakörök a levéltárban című témát tűzte napirendjére. Az összejövetelt Szántó Ferenc, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója nyitotta meg, majd Varga János, az Országos Levéltár főigazgatója és a MLE elnöke bevezetőjében elmondta, hogy megtörtént a Magyar Levéltárosok Egyesületének hivatalos bejegyzése. Vitaindító előadást G. Vass István, az Űj Magyar Központi Levéltár főigazgató-helyettese tartott. Referátumának első felében arról szólt, hogy a korábban egynemű feladatokat ellátó levéltárak életében a második világháború után, de különösen az 1950—60-as évektől négy nagy funkcióváltás következett be, amelyek nyomán jelentősen megszaporodott a levéltárak feladatköre: 1. Az első változást a jelentős mennyiségi növekedés eredményezte. A háború okozta iratpusztulás, valamint az 1950-es évek esztelen selejtezései arra késztették a levéltárosokat, hogy fokozottabban figyeljenek az iratok megőrzésére, s levéltári begyűjtésükre. A történeti értékek iránt megnőtt felelősségérzet szemléletváltozást eredményezett, ami a levéltárak gyűjtőkörét is kitágította. 2. A második feladatváltozást egy minőségi tényező eredményezte. Az iratmentés következtében a beszállított óriási mennyiségű iratanyag legnagyobb része selejtezetlenül, összekeveredve került a levéltárakba. Emiatt összehasonlíthatatlanul több munkát kellett fordítani egységnyi iratanyag kutathatóvá, használhatóvá tételére. És itt nemcsak mennyiségi feladatról van szó, hanem újfajta, differenciáltabb ismeretek alkalmazásáról is. Az előző generációk által a polgári kori iratanyag feldolgozására kialakított rendezési módszerek ugyanis nem minden esetben adaptálhatók az új iratanyagokra. Szükségessé vált tehát új módszerek kidolgozása e dokumentumok feldolgozásához. 3. A levéltárak technikai életében is változás állt be. Ezt a technikai fejlődést több tényező eredményezte: a) A háború időszakában, ill. az utána következő évtizedeikben a pótolhatatlan értékű iratanyag egy része nedves pincékben elhelyezve, különböző gombák és állati kártevők veszélyének kitéve hányódott, s hányódik ma is. Elengedhetetlenné vált az iratanyag állagvédelme, restaurálása, ami restaurátor, könyvkötő és mikrofilmező műhelyek felállításához vezetett. b) Egyre több kutató igényel a levéltári anyagról fénymásolatot, elodázhatatlanná vált tehát a nagy levéltárakban a reprográfiai műhelyek felállítása. 4. A negyedik funkcióváltozás a levéltárak részvétele a közművelődési tevé86