Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - MÉRLEG - Tóth István: A történelem segédtudományai. Bp., 1986. / 68–71. o.

zott fantáziáról tanúskodó, de mindenképpen érdemdús tanulmányát Géza nagyfejedelem családjáról.) Elhibázott címadású Bogdán István „Papírológia" címet viselő értékes írása. Az e címben adott fogalmat ui. már jó egy évszázaddal ezelőtt lefoglalta magának az ókori papíruszkutatás, míg e helyütt a szerző a papírkészítés történeti jellemzőivel foglalkozik. E természettudományos és technikai ismereteket is követelő segédtudomány a jövőben bizonyára sokkal nagyobb szerephez jut majd a középkori történelem forrásainak vizsgálatában, mint eddig, ismerete, oktatása tehát rendkívül szükséges. Bertényi Iván tollából származik két általa régóta művelt tudományág, a szfragisztika és heraldika ismertetése. Az e két fejezet számára rendelkezésre álló terjedelem — akárcsak a genealógia esetében — nem egy esetben csupán a problémák jelzésére kényszerítette a szerzőt, s e fejezetek nem teszik feleslegessé a „Kis magyar címertan" (egyébként a bibliográfiában sem közölt) bővebb okfejtéseit. Külön is kiemelésre méltó a két fejezet kitűnő illusztrációs anyaga. Rendkívül nehéz feladatot kapott Fallenbüchl Zoltán, az Archontológia c. fejezet szerzője. Mindaddig ui., amíg a magyar középkor és kora újkor kutatása nélkülözni kénytelen nem csupán az egyes megyék történeti címtárait (vö. a 25. lábjegyzetet), de meglehetősen nagy időszakokra még az országos főméltóságok viselőinek megbízható összeállításait is, addig aligha lehet szó e tudományszak metodológiájának, az ide vonható forrásbázis használatának érdemi, tárgyszerű ismertetéséről, nem is beszélve valamiféle — ma még legfeljebb csak elképzelésekben létező — középkori magyar proszopográfia igényéről. Három fejezet — Falerisztika, Insigniológia, Vexiológia — származik Pandula Attilától. Mindhárom esetében komoly hiányosság az illusztrációk elmaradása, jóllehet a téma itt igazán megkívánta volna az ábrázolások adta információk segítségét. A kitüntetéstörténet voltaképpen ki is rí a kötet egységesen középkori tematikájából, hiszen tárgyát főként az újkorból meríti. — Az Insigniológia c. fejezet több apró pontatlansága különösen azért hat zavaróan, mert pl. a magyar koronázási jelvények irodalma éppen az utóbbi évtizedben számtalan új eredménnyel szolgált. — A zászlóismeret pedig aligha nélkülözheti a szélesebb körű nemzetközi összehasonlítás eredményeit. Bogdán István Metrológia c. összeállítása a kötet egyik leghasznosabb fejezete. A mérésügy történetének valamennyi részletére kiterjedő áttekintés — kiegészítve a kitűnően válogatott bibliográfia tételeivel — minden középkorkutató nélkülözhetetlen segédeszköze lesz. Gedai István és Biróné Sey Katalin foglalta össze a numizmatika alapelemeit. A tartalmilag példaszerű fejezet esetében érthetetlen a bibliográfia teljes hiánya, hiszen a magyar és nemzetközi numizmatikai irodalom szinte korlátlan tömegében csak egy jól válogatott, didaktikus célzatú könyvészet szolgálhatná a téma iránt érdeklődők további tájékozódását. (Zárójelben említjük meg, hogy bármennyire indokolt is e fejezetben a részletező kitérés az antik pénzverés történetére, e kivétel erősen megtöri a kötet egységes szerkezetét. Hasonló kitérés igencsak indokolt lett volna pl. az ókori epigráfia, az igazi papírológia, a középkori archontológia számára is példát mutatni képes ókori proszopográfia stb. esetében is.) — E fejezethez csatlakozik B. Nánási Éva fejezete a papírpénzek történetéről. Egy Magyarországon alig művelt tudományról ad számot Draskóczy István gondolatébresztő és feladatokat kijelölő munkája, a Történeti éghajlattan. Ez az interdiszciplináris stúdium sokkal nagyobb hangsúlyt érdemelne meg a magyar középkor és kora újkor kutatásában is (hasonlóan pl. Franciaországhoz), ma 70