Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1984-es és 1985-ös évfolyamai / 62–67. o.

dulóján Rajna-Pfalzból elmenekített levéltári anyag jelentős része ugyanis Münchenbe került. Jaroschka az elmúlt tizenöt évben folytatott gyakorlatával már bebizonyította, hogy nincs ellene a levéltári anyagok ésszerű átadásának, illetve cseréjének. Miután azonban részletesen bemutatta a pfalzi fondok bonyolult előtörténetét, meggyőzően bizonyította, hogy körültekintő állag-elemzésre van szükség ahhoz, hogy a szétszóródott fondoknak a proveniencia elve alapján történő rekonstruálásához egyáltalán hozzá lehessen fogni. Éppen ezért a jogi és politikai eszközök igénybevétele csak a szakmai problémák kielégítő megvilágítása után következhet. (Itt kell megemlíteni, hogy a javaslat nem maradt hatástalan, mert mint a folyóirat 1984. évi 2. számában olvashatjuk, HansWalter Hermann és Walter Jaroschka később külön is megbeszélést folytatott a kérdésről s kidolgoztak egy közös állásfoglalást arra vonatkozóan, hogy a tervezett törvényben a levéltári fondok átadását hogyan kell szabályozni.) Visszatérve még az 1984. évi 1. számhoz, a saarbrückeni tanácskozás keretében a továbbiakban a levéltári kiállításokról hangzottak el előadások: Joachim Deeters Köln város történeti levéltárának 12 éves kiállítási tapasztalatairól, Klaus Eiler a hesseni állami levéltárak vándorkiállításairól, Gábrielé Unverferth pedig a Westfaliai Gazdasági Levéltárnak a múzeumokkal való együttműködéséről beszélt. A nemzetközi kitekintést a strasbouírgi megyei levéltár igazgatójának, Francois Himlynek az előadása biztosította, aki a franciaországi levéltárak több mint 30 éves múltra visszatekintő, a „történelemoktatói szolgálat" keretében végzett kiállítási tevékenységét ismertette. Végül „a határokon átnyúló problémák" jegyében a „nemzetközi levéltárakról" hangzottak el előadások, az ottani fondképzésről, a feltáró munkáról és a kutatási lehetőségekről. Hans Hoffmann az európai közösségek (Európai Szenes Acélközösség, Európai Gazdasági Közösség, Európai Atomközösség) levéltárügyéről, Jacques Schouller az Európa-parlament hivatali levéltáráról, Heiko Leerhoff a Vatikán levéltáráról, végül Helmut Baier és Van der Bent az Egyházak ökumenikus Tanácsa genfi levéltáráról tartott előadást. Mint már fentebb szó esett róla, a folyóirat tudatosan törekszik a külföld le vél tárügyének — az illető országokban élő szerzők tollából származó — minél részletesebb bemutatására. Az egyes számok meghatározott helyén fellelhető „levéltári jelentések és tanácskozások" című állandó rovatban található rövid tudósítások mellett az 1984—1985-ös számokban az alábbi hosszabb tanulmányok biztosítják a nemzetközi kitekintést: Michéle Conchon — Marie-Odile Ducrot: A francia nemzeti levéltár fontainebleaui raktára: a jelenkori levéltár központja (1984/2. sz.); Wolfgang Leesch: Az NDK levéltárügye 1971 óta (1984/4. sz.); Josef Henke: A francia katonai bíróság központi levéltára Le Blanc-ban (1984/4. sz.). Magyar vonatkozás a kisebb jelentések között található: Az 1984. évi 4. számban Dóka Klára foglalja össze a levéltárak és a szocialista kori irattárak kapcsolataival foglalkozó 1982-es miskolci tanácskozás tanulságait. Az NSZK-beli egyes levéltári intézmények munkájával, gyűjteményeivel is több cikk foglalkozik, melyeket a tájékozódás érdekében érdemes számon tartanunk. Az 1984/2. számban a Szövetségi Levéltár (Koblenz) új épületéről; az 1984/4. számban a színháztörténeti levéltárakról és gyűjteményekről; az 1985/2. számban a virseni járási levéltárról, mint az NSZK-beli levéltárak egyik legújabb típusának képviselőjéről; az 1985/3. számban egyrészt Hannover levéltárairól, másrészt a Bajor Tudományos Akadémia müncheni levéltáráról; az 1985/4. számban pedig a müncheni Jelenkor Történeti Intézet levéltári gyűjteményeiről olvashattunk. Az e típusba tartozó cikkek közül példaként kiragadva, érdemes részletesebben szólni Jutta Hanitsch: „A tudomány és a forrásbiztosítás között. A Baden-Württembergi Gazdasági Levéltár mérleget von" című cikkéről (1984. évi 4. szám), Ismeretes, hogy Németországban az egy-egy nagyvál65