Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - G. Vass István: A Lenin Kohászati Művek "irattermelése" 1983-ban / 25–32. o.

G. VASS ISTVÁN A Lenin Kohászati Művek „irattermelése" 1983-ban A levéltári szakirodalomban és a levéltári gyakorlatban állandóan napirenden levő kérdés annak vizsgálata, hogy hogyan alakul egyrészt a szerveknél képződő iratok mennyisége, másrészt a kiselejtezhető, illetve történeti értékű, s így levéltárba adandó iratok közötti arány. Érdekes ellentmondásnak tűnik, hogy míg alig akad valaki, aki a kérdés első felére — a keletkező iratok mennyiségére — határozott választ tudna adni,

1 addig a kérdés második felére csaknem általánosan elfogadott vélemény van szakirodalmunkban. Eszerint Magyarországon az 1958-as selejtezési ügykörjegyzékek alapján a szerveknél keletkezett iratoknak „óvatos becsléssel is" legalább 50%-át, az 1970-es évek elején bevezetett irattári tervek álapján pedig „az országban keletkező iratanyag egészének" kb. egyharmadát kell (kellene!) beszállítani a levéltárakba.

2 De vajon mennyi az az 50%, illetve egyharmad? Hány iratfolyóméter? Persze, ha tudnánk, hogy egy-egy szervnél mennyi irat keletkezik... De tudjuk-e? Az Űj Magyar Központi Levéltár munkatársai kénytelenek újra és újra választ adni a fenti kérdésre. A levéltárban rendszeresített szervnyilvántartólap (valójában egy hét lapból álló kérdőív) hatodik oldalán ugyanis a szerv évi irattermelésére, illetve azon belül a levéltárba adandó iratok mennyiségére vonatkozó kérdések találhatók. Az e kérdésekre adott válaszok igen különbözők. Van, aki tudni véli, hogy az illető szervnél évente 5, 20, 100 stb. folyóméter irat keletkezik, s abból az irattári terv szerint annyi meg annyi, valójában azonban csak ennyi meg ennyi iratot kell a levéltárnak átvenni. Mások azt írják be a kérdéses rovatba, hogy a központi érkeztető könyv tanúsága szerint évente 20 000, 50 000, 100 000 stb. db irat „lép be" a szerv kapuján, illetve hagyja el azt, s ha figyelembe vesszük, hogy 4—5 ezer db irat tesz ki egy folyómétert, már meg is kapjuk, hogy az illető szervnél évente négy, tíz, illetve húsz iratfolyóméterrel kell számolni. Ismét mások még egyszerűbben oldják meg a kérdést: vagy válasz nélkül hagyják a rovatot, vagy egy kérdőjelet tesznek oda, hogy mégis lehessen látni, ők elgondolkoztak rajta. Levéltárunkban gyakran élcelődünk az egyik volt kollégán, aki a fenti kérdésre teljes komolysággal a következő „egzakt" választ adta: a szervnél rengeteg irat keletkezik. — Pedig valójában talán egyikünk tanácstalansága sem kisebb, legfeljebb kultúráltabban fejezzük ki, illetve megpróbáljuk azt néhány tényleges vagy becsült számadat mögé bújtatni. Hasonlóképpen jártam el én is, amikor 1981-ben először töltöttem ki szervnyilvántartó lapot a Lenin Kohászati Művekről. Beírtam, hogy évente mint25