Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Az időálló, savmentes papírok hazai gyártásának első eredményei / 105–107. o.

Az időálló, savmentes papírok hazai gyártásának első eredményei A levéltárak, könyvtárak és múzeumok papír alapú dokumentumait érő károsító hatások ellen az ideális raktári körülmények biztosításával, a fizikai védelem eszközeivel (gondos kezelés, megfelelő tárolóeszköz, pl.: doboz, téka, pallium) és a már károsodott anyagok restaurálásával lehet védekezni. Az utóbbi 120—140 évben gyártott papírok összetétele a korábbiakéhoz képest megváltozott (rongy helyett fából nyert cellulóz és facsiszolat — ez jelenti a „fatartalmat" —, savas közegben végzett enyvezés), ennélfogva eleve savas jellegűek. A későbbiek során savtartalmuk 10—20 év után is olyan mértékben növekedik, hogy a papír fizikai állapotában észrevehető romlást okoz. Ha egyébként famentes papírok fatartalmú — tehát fokozódóan savas — papírokkal érintkeznek, a sav az előbbiekbe átvándorolva annak károsodását is okozhatja. Ugyanakkor az enyhén lúgos papír meggátolja a vele érintkező savas papír további savasodását, tehát annak védelmére szolgál. Mindezekből következik, hogy a papír alapú dokumentumok hosszú ideig használható állapotban való fennmaradása érdekében együttműködésre van szükség a közgyűjtemények és a szükségleteket felismerő papírgyárak között annak érdekében, hogy a régi rongypapírok tartósságát és kémiai stabilitását elérő papírokat, kartonokat, lemezeket állítsanak elő a közgyűjtemények céljaira. Több országban szabványok és rendeletek írják elő, hogy milyen minőségű papírok használhatók föl a közgyűjteményekben állományvédelmi célokra. A Szovjetunióban, az NSZK-ban, Angliában, Franciaországban és Hollandiában gyártanak tárolóeszközök készítésére és restauráló papírként az archiválás követelményeinek megfelelő összetételű papírokat. A különböző okokból felmerült sürgető igények (az összes, eddig készített tárolóeszköz és paszpartu hazai alapanyaga többé-kevésbé savas kémhatású, az import ugyanakkor drága, nehézkes és a valutahiány miatt sokszor nem is lehetséges) megteremtették a megfelelő minőségű papírok hazai gyártásának szükségletét. Első lépésként az Országos Széchényi Könyvtár együttműködést alakított ki a Diósgyőri Papírgyárral a tartós, savmentes újságnyomó papír előállítására. A kedvező eredményeket követően, ismerve a széles körű igényeket, a MTESZ Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesületének Restaurátor Szakosztálya (amely a könyvtári, levéltári és múzeumi papír- és könyvrestaurátorok szakmai egyesülete) Kastaly Beatrix, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője kezdeményezésére és szervezésében összeállította a szükségesnek látszó savmentes, tartós, a dokumentumokat nem károsító papírok listáját, amelyek a közgyűjtemények papírdokumentumainak tárolására, tartós könyvkötészeti és restaurálási célokra használhatók. 105-