Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - HÍREK - Lakos János: A Levéltári Tanács 1987. januári ülése / 92–94. o.

A Levéltári Tanács 1987 januári ülése Az 1983 decemberében újjáalakult Leváltári Tanács január 28-án tartotta utolsó ülését az Űj Magyar Központi Levéltárban. Napirend előtt Kanyar Jízsef, a tanács elnöke méltatta a legutóbbi ülés óta elhun}^ tanácstag, Kársai Elek életpályáját, tudományos és levéltárszervező tevékenységét. A tanácsülés napirendjén két állásfoglalás-tervezet megtárgyalása és különböző tájékoztatók szerepeltek. Elsőként Varga János főigazgató terjesztett elő javaslatot a Magyar Országos Levéltár állományvédelmi műhelyei tárgyában. Az előterjesztő szóbeli kiegészítésében részletesen ismertette az intémény összlevéltári feladatokat is ellátó restauráló és mikrofilmező műhelyeinek, valamint fertőtlenítő részlegének elszomorító technikai állapotát. A tanács legtöbb tagja előtt ugyan nem voltak ismeretlenek a súlyos problémák, mégis szinte sokkolóan hatott a kemény tények ilyen teljességgel történt számbavétele. Varga János az évi 110— 130 fm irat fertőtlenítésére alkalmas régi fertőtlenítő kazánról megállapította, hogy az nemcsak technikailag elavult, hanem szakmailag is, mert az azzal végezhető formaldehides fertőtlenítési eljárás eredménye mennyiségben és minőségben egyaránt elmarad a világszerte használt etilénoxidos eljárásétól. Ennél is siralmasabb képet volt kénytelen adni a két restauráló műhely technikai állapotáról. A meglevő gépek magas életkora jelenti az egyik nagy problémát: a három laminátor közül az egyik 23 éves, mára szinte teljesen elhasználódott, laminálásra már nem, csupán szárításra használható; a másik 21 éves, állandóan javításra szorul és bármikor felmondhatja a szolgálatot. Mindez azt jelenti, hogy a még hibátlan (egyébként már 13 éves) harmadik laminátor túlságosan nagy megterhelésnek van kitéve, s így értékkopása felgyorsult. Ugyancsak elöregedettek a présgépek, aminek következtében gyakori náluk az üzemzavar. Az előadó nagy nyomatékkal szólt a másik problémáról: arról, hogy a restauráló gépparkból teljesen hiányoznak azok az eszközök, amelyek más országokban — Keleten és Nyugaton egyaránt — már régóta nemcsak megszokottak, hanem nélkülözhetetlenek is (papíröntő, vákuumasztal, nagyobb felületű hidraulikus prés, megfelelő szárítószekrény). Ezen gépek beszerzésével jelentősen lehetne növelni a restaurálás mennyiségi és hatékonysági mutatóit. Varga János a reprográfiai műhely helyzetét ítélte a legrosszabbnak. Szólt arról, hogy a 60-as években beszerzett gépek egy évtizeden át olyan színvonalú mikrofilmező tevékenységet biztosítottak, amely világviszonylatban is figyelemreméltó volt, 1978 óta viszont — leszámítva a Soros Alapítvány útján kapott gyorsmásolót — nem nyílt lehetőség számottevő beruházásra. Így a mikrofilmező műhely 38 gépének az átlagéletkora ma már igen magas, 20 év. Mivel az ilyen elavult, régóta nem gyártott berendezésekhez igen nehéz alkat92