Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások. Kecskemét, 1985. / 86–87. o.
Fontos megállapítása a szerzőnek, hogy a török pénzeknek (pl. piaszter, timon, pára, lepér, oszpora) — a másfélszázados hódoltság ellenére — nagyon szegényes és alárendelt szerepük volt a pénzforgalomban, ami önmagában is jelzi a magyar területek gazdasági beépülésének alacsony szintjét a török birodalomba. „Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790" című dolgozat a leginkább forrásközlő jellegű. (Itt a 160 oldalból 125 oldal az adattár.) A közel hatszáz áruféleség árainak bemutatása — a lehetséges források alapján — teljes körű: termelés (növénytermesztés, állattartás, halászat, vadászat), háztartás, háziipar, közlekedés, alapanyagok, félkészáruk, nyersanyagok, lakásfelszerelés, élelmiszerek, ruházkodás, fegyverek, katonai felszerelések, az igazgatás, a kultúra és a szórakozás eszközei, ingatlan — mind-mind tárgya Iványosi-Szabó Tibor vizsgálatának. A következő írás („A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedében") keretében szintén adatokban bővelkedő, színes képet kapunk a jelzett időszak — teljesen, vagy részben — bérből és fizetésből élők: a konvenciósok és a nem konvenciósok (kézművesek, napszámosok, alkalmi munkások, a posta, a teher- és a személyszállítást végzők) életviszonyairól, feltárva a feudális kori bérmunka kevéssé ismert részleteit. Meggyőző adatokkal bizonyítja a szerző, hogy a készpénzfizetés mellett komoly szerepet játszott az élelmiszerek, a ruhák és egyéb cikkek javadalmazásként való juttatása. Ezek elemzése a mezővárosi társadalmi rétegek életmódjának sokrétű bemutatása mellett értékes bepillantást nyújt a kor agrár- és technikatörténeti, valamint néprajzi kérdéseibe is. „A migráció Kecskeméten 1662—1711 között" című tanulmány a gazdaságtörténeti dolgozatokhoz szervesen kapcsolódó demográfiai feldolgozás. A tudományos életben a Duna-Tisza közi mezővárosok hódoltság kori migrációjáról alkotott képet eddig alapvetően a nagy hadjáratok, ezen belül pedig különösen a 15 éves és a felszabadító háborút bemutató források ismertetései határozták meg. Iványosi-Szabó Tibor tanulmányában az eddig inkább mellőzött „békésebb" évek forrásainak feldolgozására vállalkozott. Megállapítása szerint a mezővárosok (köztük Kecskemét) „vonzásköre" jóval szélesebb lehetett, mint ahogy az eddigi kutatások feltételezték. A munka részletesen kitér a mezővárosban letelepült — és viszonylag kis arányt képviselő — nemzetiségi csoportok (rácok, oláhok, görögök, cigányok) ismertetésére is. A tanulmánykötet utolsó dolgozata („Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján") a Kecskeméttel szomszédos mezőváros hódoltság utáni gazdasági, társadalmi és demográfiai viszonyait és adózási gyakorlatát tárja fel. A tanulmány keretében kitűnő lehetőség nyílt a két szomszédos település eltérő és megegyező jegyeinek összevetésére, valamint az egy témára vonatkozó különféle források együttes vizsgálatára. A feldolgozás megerősíti azt a többször megfogalmazott feltételezést, hogy a hódoltság végén, de különösen a felszabadító háborúk idején a mezővárosok szigorú, sőt sok esetben a teljesítőképességüket is meghaladó kíméletlen adófizetésre kényszerítették lakóikat. összegezve ismételten megállapíthatjuk, hogy Iványosi-Szabó Tibor könyve újabb értékes munkával gazdagította a magyar történeti szakirodalmat. A kötet gazdaságtörténeti és demográfiai tanulmányai — amelyeknek egyes részei már korábban megjelentek történettudományi folyóiratokban — szervesen öszszefüggenek, egymást kiegészítik. A régebbi és az újabb kutatások eredményeinek a gyűjteményes kötetben való megjelentetése így indokolt volt. Szabó Attila 87