Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - HUNGARIKA - Tilcsik György: Újabb forrás I. József magyar királlyá koronázásáról / 70–73. o.

4 Lásd az 1687:11. és III. törvénycikkelyeket. (Magyar Törvénytár 1657—1740. évi törvénycikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Bp,, 1900. — továbbiakban: MTT 1657— 1740. — 344—337. p.) 5 Lásd az 1687:1. törvénycikkelyt. (MTT 1657—1740. 330—333. p.) 6 Bán: i. m. 61., 62, p. A világi eskü letételét említő források hiányában tett logikus, következtetést Bartoniek Emmától (Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története, h. é. n. 99., 152—153. p.) vette át a magyar királykoronázásokkal foglalkozó szakirodalom. (Bertényi Iván: A magyar korona története. 2. kiad. Bp., 1980. 106. p., Holcík: i. m. 32. p.) 7 Az összességében szöveghűségre törekvő, de attól néhol a szükséges mértékben eltérő fordítást adunk közre. A fordítás szövegének véglegesítéséhez Bariska István, a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltáránák igazgatója adott sok hasznos tanácsot, melyekért ezúton is köszönetet mondunk. A metszet képeinek bemutatásakor az azokon látható személyeket és csoportokat jelölő betűk — szükséges kiegészítésekkel ellátott — feloldását természetesen a képaláírások alapján végeztük el. 8 Mária Antóniáról, József nővéréről van szó. 9 3. sz. kép. Itt említjük meg, hogy — mint az közismert — az alig kilencéves József megkoronázásával kapcsolatban előzetesen két formai akadály is felmerült. Egyfelől — lévén kiskorú — nem tehetett érvényes esküt és nem adhatott ki érvényes hitlevelet, másfelől pedig — mivel ő maga nem volt lovag — nem is üthetett lovaggá senkit, jóllehet mind az eskütétel, mind a hitlevél kiadása, mind pedig több, arra érdemes személy lovaggá ütése a koronázási ceremónia szerves és elengedhetetlen részeként az újonnan megkoronázott uralkodó feladata volt. József apja, I. Lipót mindkét akadályt könnyedén elhárította. 1687. november 25-én ugyanis Buonvisi bíboros, a pápai nuncius megbérmálta az ifjú főherceget, aki ezzel egyházi értelemben nagykorúvá vált, másnap pedig — mint az fentebb olvasható és a képen is látható — megtörtént József főherceg Aranygyapjas-renddel való kitüntetése és lovaggá avatása, melyet I. Lipót saját kezűleg végzett el. (Bartoniek: i. m. 151. p., Benda Kálmán—Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Bp., 1979. 170. p., Bertényi: i. m. 106. p., Holcík: i. m. 32. p.) 10 4. sz. kép. 11 Ismeretes, hogy József volt az első Habsburg, aki magyar ruhát viselt megkoronázásakor. A Bán Péter által közreadott beszámoló (Bán: i. m. 59. p.) és e metszet szövege alapján úgy tűnik, hogy József nem csupán a koronázási eskü letételekor volt magyar ruhában, mint azt Benda Kálmán és Fügedi Erik említett munkájukban írják. (Benda—Fügedi: i. m. 170. p.) 12 5. sz. kép. Figyelemreméltó, hogy Benda és Fügedi, valamint Holcík — utóbbi egy általa közölt kép alapján — úgy tudják, hogy Széchenyi György prímás és Esterházy Pál nádor közösen helyezték József fejére a koronát a szertartás során. (Benda—Fügedi: i. m. 169. p., Holcík: i. m. 8., 32. p.) Ezt azonban cáfolja a portugál szemtanú leírása (Bán: i. m. 60. p.) és ez a kép is. 13 6. sz. kép. 14 7. sz. kép. A kép aláírása szerint József hatvan személyt ütött ekkor lovaggá. 15 8. sz. kép. 16 9. sz. kép. 17 A koronázási dombon tett kardvágásokkal kapcsolatosan két dologra hívjuk fel a figyelmet: Bartoniek Emma szerint József a Királydombra nem lóháton, hanem gyalogosan ment fel. (Bartoniek: i. m. 152. p.) Ennek szögesen ellentmond a portugál szemtanú leírása (Bán: i. m. 61. p.), valamint az általunk közreadott metszet szövege és a kardvágásokat megörökítő képe is. Holcík azt írja, hogy József lovon ülve tette meg a kardvágásokat, de egyúttal azt is megemlíti, hogy vannak ezt kétségbe vonó források is. (Holöík: i. m. 32. p.) Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy metszetünk szöveges része és a Királydombon lezajlott eseményt ábrázoló kép aláírása is három kardvágásról tudósít, jóllehet közismert, hogy a koronázási szertartás előírásai szerint a frissen megkoronázott uralkodó mindig négy kardvágást tett a koronázási dombon, mégpedig egyet-egyet az égtájak irányába. Ezek alapján elképzelhető, hogy a szövegben és a képaláírásban olvasható három kardvágást az égtájak irányába tett három-három kardvágásként kell értelmezni. Itt jegyezzük meg, hogy a portugál szemtanú beszámolója négy kardvágást említ. (Bán: i. m. 61. p.) 18 10. sz. kép. 19 11. sz. kép. Tücsik György 73'