Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson / 47–59. o.

balták befolyásuk alá vonni a kisnemességet. Az egyik (ügyüknek megnyert) községi elöljáró agitálta a következő levélben a szomszéd község nemeseit: „Kérem nemes Uraimékat, az igazság mellett erőssen áljának, ne engedjük régi arany szabadságainkat némely fényes hivatal poltzon levőknek erőszakossan el ragadtatni, mert a mint többektől hírből haliam, leginkább Deák Ferenc Űr akarója, hogy adót fizessünk, de Deák Ferencz Nékünk nem kiráíunk: vagyon Nékünk Jó Kiráíunk, a ki arra meg esküdött, hogy a Magyar Országot, a magyar nemességet Törvényeibe, jussaiba megtartja ... (!)"

41 Forintosok taktikája, mely a háziadó kérdését úgy állította be, hogy azt a vagyonos megyevezetés akarja ráerőltetni erőszakkal a vagyontalan kisnemességre, sikerre is vezetett: a felbőszített nemesek az eddig köztiszteletben álló Deákot „semmire való hitvány, rongyember"-nek nevezték, s csakúgy, mint a megyevezetés több tagját (Csány Lászlót, Zalabéri Horváth Jánost) agyonveréssel, agyonlövéssel fenyegették.

42 A megyét megosztó ellentéteket némi antiszemita hangulat is fűszerezte, mely több okra vezethető vissza. Közvetlenül érezhető volt a megélhetési gondokkal küszködő parasztnemes, és a zsidó kereskedő, uzsorás ellentéte, erre épített a mozgalom, amikor kiadta az újabb Deák-ellenes jelszót: ,,... ha Deák Ferenc Úr diétára megy, akkor a zsidók is polgárosíttatnak, így el vesz a szegény nemesség ... (I)"

43 Forintos vezérkarának zsidóellenességét magyarázta, hogy a Csány-párt korteskedéseinek költségét jórészt éppen az izraelita kereskedők fedezték, amint azt Rumy Károly is hangoztatta: ,,.. . most már hasztalan lesz az zsidók pénzei, amit Csányi részére ajándékoztak, mert ő el fogja a nemeseknek beszélni(:) az urak meg ne hagyják magokat zsidók pénzein venni(!)"

44 A hatalomátvétel A liberális tábor az áprilisi vereség után még talpra állt, s több mint négy hónapos elkeseredett küzdelemben, anyagi áldozatokat nem kímélve, hatalmas arányú korteskedések közepette visszaszerezte a megye elvesztett becsületét. Az augusztus végén megismételt követválasztó gyűlésen a nemesség megszavazta az adóviselést, és újból követté választotta Deák Ferencet. Csányék (nehogy fáradozásuk kárba vesszen) mindenáron Deákra akarták kényszeríteni a követség elvállalását. Deák azonban, nem bízván a liberális tábor tartós fölényében Zalában (s kilátástalannak ítélve az országos politikai helyzetet is), visszavonult a megbízatás elől. A visszavonulása feletti vita, a Pesti Hírlapban az ország nyilvánossága elé teregetett ellentétek széttörték a liberális tábor vezérkarát. A párt „kortesfőnöke", Csány László zalai birtokait eladva, Somogy megyébe vonult vissza, s áruba bocsátotta birtokait, eltávozott a megyéből Zalabéri Horváth János is. A vezérek távozásával, visszavonulásával széthullt a liberális párt, s védtelenül maradtak a tisztikar liberális tisztviselői is.''

5 Így az 1844-es tisztújításon, miután Csány híveit már előre lemondatták, a Hertelendy—Forintos-párt került hatalomra: ellenjelöltek nélkül választhatták Hertelendy baráti köréből Bogyay Lajost főszolgabíróvá, Farkas Károlyt alszolgabíróvá.

46 A konzervatív hatalomátvétel után Hertelendy és Forintos nem vállalkozott több közös politikai akcióra, mozgalmuk a tisztségek elnyerésével (egyéb politikai célok hiányában) kifulladt; 1845-ben pedig már Hertelendyék is az önként adózók sorába léptek.

47 56