Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról: historiográfiai és bibliográfiai áttekintés / 27–46. o.

gyelem elsősorban a megyei archontológiai kutatás felé fordult, melynek eredményeként kiváló alkotások születtek. Holub József 1929-ben készített összeállítása a mai napig mintája lehet a Mohács előtti megyei archontológiával foglalkozóknak.

26 Viszonylag részletesnek mondható méltóságsort közölt 1938ban Bártfai Szabó László a Pest megyei oklevéltárban.'

27 A korszakból még két művet kell kiemelnünk, amelyek örvendetes módon külön kötetben láttak napvilágot. 1940-ben jelent meg Reiszig Ede „Vas vármegye tisztikara a középkorban" című műve,

28 melynek értékét tovább növeli az a tény, hogy szerzője a bevezetőben elénk tárja a XVIII. századtól kezdve Vas vármegye archontológiai kutatásának történetét. Hasonló jókat lehet elmondani Fabricius Endre. Nyitra megye fő- és alispánjaival foglalkozó, 1943-ban megjelent művéről.

29 Az archontológiai kutatás újabb, napjainkig terjedő korszakának nyitányát Kubinyi András 1957-ben napvilágot látott tanulmánya jelentette, melyben a szerző a kutatók által addig teljesen mellőzött intézmény — a kincstár — személyzetének alakulását vizsgálta a XV. század II. felében.

30 Fallenbüchl Zoltán pedig a kamara tisztikaráról közölt elsőként hasznos tanulmányokat.

31 Okvetlenül szólnunk kell Fügedi Erik 1970-ben megjelent munkájáról, melynek legfőbb tanulsága számunkra az lehet, hogy a tudományos körültekintéssel, pontossággal összeállított méltóságsor, milyen jelentős meglátások, megfigyelések, következtetések „alapanyaga" lehet.

32 Fügedi Erik külön érdeme, hogy műve bevezetőjében először szólt az archontológia néhány forrásáról — egyben osztályozva és értékelve azokat —, továbbá a méltóságsorok kutatásának és összeállításának módszereiről. A Mohács előtti Magyarországon egyfajta tevékenységet folytatók körét, nevezetesen a bíráskodásban, jogszolgáltatásban részt vevőket, az ehhez kapcsolódó országos intézmények vezetőinek és beosztottjainak kilétét igen gondos munkával, legrészletesebben Bónis Györgye tárja elénk 1971-ben megjelent kiváló művében. Fügedi Erik,^ Kálniczky László?

5 és. Engel Pál

36 a várnagyokról alkotott ismereteinket bővítik, utóbbi szerző ezentúl még közli a Zsigmond-kor megyei ispánjait és alispánjait is. A legújabb feldolgozások közül megemlíthetjük még Bölöny József Magyarország kormányait bemutató gondos művét,

37 Székely Vera figyelemfelkeltő tanulmányát az Országos Levéltárban folyó archontológiai munkálatokról

38 és Borsa Iván fontos dolgozatát,

39 melyben felkelti az érdeklődést a megyei archontológia kutatása iránt, s a vizsgálódáshoz hasznos tanácsokat ad. Ennek kapcsán jegyezzük meg, hogy véleményünk szerint a megyei archontológia összeállítójának minden tisztségviselőre — ispán, alispán, szolgabíró, esküdt, jegyző, várnagy, országgyűlési követ — figyelmet kell fordítania, s nem elégedhet meg esetleg csak az ispán vagy az alispán kilétének tisztázásával. E sorok írója Heves és Nógrád megye Mohács előtti archontológiájának vizsgálata közben döbbent rá arra, hogy még a megye területén működő királyi embereket sem hagyhatja figyelmen kívül, mert ezek egy része később mint esküdt vagy szolgabíró visszaköszön. Mindazon személyek vizsgálatára törekedni kell tehát, akik a megye közigazgatási, katonai, bírósági stb. funkciót betöltötték, mert csak így vizsgálható a tisztségviselők közötti mozgás, s csak így válhat forrásává az archontológia egy monográfia vagy más összegző mű megírásának. A kutatás azonban nem fejeződhet be a megyei méltóságsor öszszeállításával. Igazán hasznos munkává akkor válik, ha megvizsgálja a tisztségviselők egymáshoz való viszonyát, a genealógiát segítségül híva tisztázni próbálja származásukat, továbbá ha kísérletet tesz vagyoni helyzetük, a megye birtoklástörténetében betöltött szerepük és esetleg iskolázottsági szintjük megállapítására. 31