Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról: historiográfiai és bibliográfiai áttekintés / 27–46. o.

III. Cancellarii et Vice-Cancellarii IV. Barones Regni V. Proceres regni, seu Comites Parochiales, id est Provinciális Nemcsak az okmánytárak, hanem ezek mutatói is fontosak lehetnek számunkra, melyek közül különösen figyelemre méltóak Czinár Mór és Kovács Nándor munkái. Czinár Mór,

11 Fejér György Codex Diplomaticusához készült mutatójában „Diynitates Regni Hungáriáé ...", Kovács Nándor pedig az Árpádkori Űj Okmánytárhoz összeállított indexében „Ordo chronologicus prelatorum et baronum ..." címmel készített archontológiai összefoglalót.

12 A XVIII-/ század II. felében már jelentkeztek az első megyei archontológiát tartalmazó munkák, közülük az élre kívánkozik Wagner Károly 4 kötetes, 1773—1773 között kiadott „Análecta Scepusii sacri et profani" című művének III. kötete,

13 melyben a tudós szerző közli Szepes megye egyházi és • világi archontológiáját, de sajnos csak a megye előkelőbb tisztségviselőivel foglalkozik. E korszakból megemlíthetjük még Schönvisner Istvánnak (1791) a vasi fő- és alispánok,

14 illetve Enessey Györgynek (1799) a győri főispánok névsorát tartalmazó műveit.

15 Czech Jánosnak 1827-ben írott, ugyancsak a Győr ímegyei főispánokkal foglalkozó műve az első olyan megyei tisztségviselőkkel foglalkozó archontológiai munka, amely önálló kötetben jelent meg.

16 A XIX. század első felének jeles helytörténetírói, az első vármegyei monográfiákban több-kevesebb sikerrel igyekeztek feltárni szűkebb hazájuk egykori tisztségviselőit, így pl. Szirmay Antal a! század első évtizedében, Zemplén, Ugocsa és Szatmár, Bartholomaides László 1806—1808-ban Gömör, Mocsáry Antal 1826ban Nógrád, Fábián Gábor 1835-ben Arad és Hodor Károly 1837-ben Doboka vármegye monográfiájában közölte a tisztikar névsorát.

17 1840—1867 között elsősorban az Űj Magyar Múzeum, a Magyar Történelmi Tár és néhány vidéki folyóirat hasábjain (pl. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek) láttak napvilágot Ráth Károly, Pesty Frigyes, Matusek Antal és mások archontológiai cikkei. 1867 után indult meg és az I. világháborúig tartott e segédtudomány kutatásának mai napig legtermékenyebb 'korszaka. Egymás után jelentek meg — elsősorban a Századokban — az archontológiai tanulmányok. A közlésben Pesty Frigyes járt az élen,jaki 1873—1875 között a Századokban 18 cikket írt különböző vármegyék tisztségviselőiről. Ügy érezzük azonban, hogy ezek a közlemények — egy-két kivételtől eltekintve — csak az akkor már igényként jelentkező monográfiaírás és más összefoglaló munkák „forgácsaként" születtek. Pesty Frigyes is érezhette ezt, mert archontológiai cikkeinek egy részét az akkor divatos kifejezéssel „levéltári hulladékok" cím alatt adta közre. Vele párhuzamosan több helytörténetíró (Lehoczky Tivadar, Kandra Kabos, Doby Antal stb.) is jelentkezett a saját megyéjére vonatkozó méltóságsorral. Külön meg kell emlékeznünk Lázár Miklósnak az erdélyi tisztségviselőkről írt dolgozatairól.

18 E többnyire jó adatokat tartalmazó közlemények jelentős részének azonban nagy hibája, hogy szerzőik nem tüntették fel az általuk felhasznált forrásokat. A helytörténetírásnak, s ezen belül a megyei archontológiai kutatásnak nagy lendületet adott a Millennium. Az évfordulóra több megye megíratta monográfiáját, melyekben igen figyelemreméltó archontológiai fejezetek találhatók (lásd a bibliográfiában pl. Csanád, Fejér és Szepes megyét). A megyei méltóságsorok kutatóinak figyelmét szeretnénk felhívni az e korszakban született művek közül még,az alábbiakra: Csánki Dezső történeti földrajzában többé-kevésbé közli a Hunyadiak korának megyei ispánjait, várna2J